Recep Tayyip Erdoğan török elnök szerdán megemlékezett a csanakkalei győzelemről, amelyet az Oszmán Birodalom a gallipoli hadjárat során aratott az első világháborúban.

„Çanakkale nem csupán egy csatatér, hanem egy olyan helyszín, ahol páratlan eposzt írtak, amelyben a hit, az önfeláldozás, a hazaszeretet és a nemzeti tudat is megnyilvánult az egész világ előtt” — fogalmazott Erdoğan a március 18-i Hősi Halottak Emléknapja és a csanakkalei tengeri győzelem 111. évfordulója alkalmából közzétett üzenetében.

A Kommunikációs Igazgatóság által közzétett üzenetében Erdoğan megjegyezte, hogy az évfordulót nagy büszkeséggel és lelkesedéssel ünneplik meg.

Az elnök kegyelettel és hálával emlékezett meg a hősökről, akik „bevehetetlenné” tették a Dardanellákat, és így fogalmazott: „A hittel teli szívek által Çanakkale-ben vívott küzdelem történelmi fordulópontot jelentett, és jelét adta annak, hogy nemzetünk soha nem adja fel szabadságát és függetlenségét.”

Emlékeztetve arra, hogy a hősök Anatólia minden tájáról érkeztek a frontra, ahol nemzetünk egy szívként, egy ökölként egyesült, hogy megvédje a hazát, Erdoğan hozzátette: „Ez a nagy ellenállás, amelyet őseink tanúsítottak, nemcsak hazánk sorsát fordította meg, hanem az elnyomás alatt élő, szenvedő népekét is szerte a világon. A csanakkalei hősiesség nemzetünk testvériségének, szolidaritásának és közös sorsának az egyik legerőteljesebb jelképe.”

A csanakkale-i csata

Több tízezer katona vesztette életét a világ egyik legkegyetlenebb csatájában, 111 évvel ezelőtt, az Oszmán Birodalomban lezajlott csanakkalei csatában az első világháború idején.

A szövetséges hatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország célja az volt, hogy tengeri utat biztosítsanak szövetségesüknek, az Orosz Birodalomnak, és szavatolják annak biztonságát.

Stratégiai tervük az Oszmán Birodalom fővárosának, Isztambulnak az elfoglalása volt.

A törökök visszaverték a tengeri támadást, és mindkét oldalon sok áldozatot követelt a nyolc hónapos offenzíva.

Amikor a szárazföldi hadjárat is kudarcot vallott, a megszálló erők kénytelenek voltak visszavonulni.

A szövetségesek felett aratott győzelem hatalmas erkölcsi lökést adott a török népnek. Ez az erkölcsi erő járult hozzá később az 1919–1922 közötti török függetlenségi háború megnyeréséhez, és végül 1923-ban a régi birodalom romjaiból egy köztársaság megalakulásához.