A UNESCO december 15-ét a Türk Nyelvcsalád Világnapjává nyilvánította, tudósok és vezetők mérföldkőnek tartják azt a határozatot. Ez egy olyan lépés, amelynek köszönhetően nemzetközi elismerést kapott a türk nyelveket beszélő népek közös nyelvi és civilizációs öröksége.

A határozatot az UNESCO 43. Általános Konferenciáján, Szamarkandban fogadták el Türkiye kezdeményezésére, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán támogatásával.

A javaslatot 26 ország fogadta el, amit megfigyelők nem csupán geopolitikai, hanem a kultúra és a nyelv köré épülő rendkívüli diplomáciai egyetértésként értékelnek.

Yaşar Sarı, nemzetközi kapcsolatok szakértője és eurázsiai szakértője az isztambuli Ibn Haldun Egyetemen, megjegyezte: "Ez a nap több kulcsfontosságú szempontból is fontos a türk világ számára" és hozzáfűzte, hogy a döntés "nemzetközi szinten elért nagy diplomáciai sikert" jelent.

Sari szerint a határozat egyrészt azt mutatja, hogy a török nyelvcsalád és annak különböző ágai „egyetemes kulturális értékként” globális elismerést kaptak, másrészt erősíti a türk államok együttműködését az oktatás, a tudomány, a művészetek és a kulturális örökség védelme terén.

Közép-Ázsiától Kelet-Európáig, a Kaukázustól a Közel-Keletig terjedő hatalmas területen több mint 200 millió ember beszél türk nyelveken.

Sarı és más akadémikusok azonban hangsúlyozzák, hogy e nyelvek jelentőségét nem lehet pusztán számokra redukálni.

A dátum kiválasztása szimbolikus jelentőségű. 1893-ban ezen a napon, a dán nyelvész, Wilhelm Thomsen megfejtette az Orhon-feliratokat.

A társadalmak élő megnyilvánulása

A világnap az Orkhon-feliratokra való hivatkozás nemcsak Türkiye mély kulturális és történelmi gyökereit emeli ki a szélesebb türk nyelvcsaládon belül, hanem a türk nyelv globális láthatóságát is, amit Türkiye kulturális diplomáciájának fontos lépésének jellemez.

Ezek a nyolcadik századra tehető emlékművek feltárták a türk nyelvek közös eredetét, és megnyitották a modern türk kutatások korszakát.

Ezek az írások, amelyeket a legrégebbi ismert török írásos emlékekként tartanak számon, több mint 1300 éves írásos kultúra létezését bizonyítják.

A nyilatkozatot nemcsak történelmi perspektívából értelmezik.

"A Türk Nyelvcsalád Világnapját nem pusztán egy naptári megjegyzésnek látom" — mondta Basak Kuzakçı, a Marmara Egyetem adjunktusa, és a török világgal foglalkozó kutató, a TRT Worldnak.

"Ez egy küszöb, amelynél befelé fordulunk és tesszük fel magunknak a kérdést: melyik emlékezethez, melyik közös hanghoz tartozunk?"

Kuzakçı hangsúlyozta, hogy a türk nyelvek nemcsak szókészletek, hanem azoknak a társadalmaknak az élő megnyilvánulása, amelyek évszázadokon át városokat alapítottak, államokat hoztak létre és gondolatokat teremtettek.

Közép-Ázsiától a Balkánig terjedő földrajzi területen „az emberek talán nem ismerték egymást, de a szavaik összekapcsolták őket" — tette hozzá.

Kuzakçı szerint az új világnap kortárs jelentőségét nemcsak az emlékezés adja, hanem a folytonosság biztosítása is.

A türk nyelvek "élnek, fejlődnek, és az új generációk formálják őket" — tette hozzá.

Kuzakçı megjegyezte, hogy az egyik legvilágosabb példa erre a Türk Államok Szervezete keretében indult Közös Ábécé kezdeményezés. Hangsúlyozta, hogy ezt a törekvést gyakran tévesen technikai vitának értelmezik: "Nem csupán az írásrendszerekről van szó, hanem szándékról is, hogy a közös emlékezet láthatóbbá, hozzáférhetőbbé és fenntarthatóbbá váljon."

Szerinte ez a retorikus egységtől az intézményesített kulturális integráció felé történő elmozdulást tükrözi.

Óriási potenciál

Kuzakçı szerint a közös ábécé államfői szintű elfogadása azt mutatja, hogy a kulturális egység stratégiai céllá vált.

A szamarkandi csúcstalálkozó egyúttal az irodalmat is egyesítő erőként emelte ki. Kuzakçı rúgy jellemzi Cengiz Ajtmatovot, mint a török világ közös irodalmi alakját, aki "nem csupán egyetlen földrajz írója, hanem a közös lelkiismeret, a közös fájdalom és a közös remény hordozója".

Ajtmatov műveinek a török köztársasági elnök általi bemutatása azt jelezte, hogy a nyelvet és irodalmat nem csupán szimbolikusan, hanem állami szintű vízióval is elfogadták.

A kulturális láthatóság egyre inkább a narratív erőn múlik a globális környezetben, és mind Sarı, mind Kuzakçı nagy potenciált látnak ebben.

Sarı utal az akadémiai kutatások bővülésére és az oktatási együttműködés növekedésére, míg Kuzakçı a dokumentumfilmeket, tudományos alkotásokat és a fiatal generáció által készített digitális tartalmakat emeli ki, mint olyan eszközöket, amelyek a türk nyelveket szélesebb közönséghez juttatják el.

Sarı úgy jellemzi a Türk Nyelvcsalád Világnapját, hogy ez a türk civilizáció identitásának, mint következetes globális kulturális hatalomnak hivatalos nemzetközi elismerését szimbolizálja.