Ausztrália lemondása a brit monarchiáról „minden eddiginél fontosabb,” illetve a választók valószínűleg támogatnák, hogy az államfőt a parlament válassza meg — mondta el az egykori ausztrál miniszterelnök, Malcolm Turnbull.

Turnbull — aki 2015 és 2018 között szolgált miniszterelnökként — vezette a Köztársaság Mozgalom 1999-es, sikertelen népszavazási kezdeményezését, amely a brit monarchia helyett ausztrál államfőt javasolt.

Közel három évtizeddel később, és miközben a brit monarchia megrendült Andrew, a volt herceg, Mountbatten-Windsor letartóztatása nyomán — a modern korban ez az első ilyen eset egy királyi személy ellen — Turnbull szerint egy választott államfő gyógyíthatná Ausztrália „törzsi” politikáját.

„Úgy gondolom, a köztársaság minden eddiginél fontosabb.”

„A monarchia továbbra is egy anakronizmus.”

Ausztrália több mint 100 évig brit gyarmat volt, és 1901-ben de facto függetlenné vált, de soha nem lett teljes jogú köztársaság.

A jelenlegi miniszterelnök, Anthony Albanese határozottan felszólított arra, hogy Andrew-t távolítsák el a trónöröklési sorrendből.

Albanese nyíltan köztársaságpárti, de mandátuma alatt kizárta, hogy újabb népszavazást tartsanak ebben az ügyben.

Turnbull azonban úgy vélte, az ausztrálok „abszolút” támogatnának egy olyan rendszert, amelyben az államfőt helyette Canberra parlamentje választja.

„A köztársaság erénye Ausztráliában az, hogy hangsúlyozza azt, ami közös bennünk, ausztrálokban.”

„Rémes üzlet”

Turnbull, aki Ausztrália egyik legismertebb köztársaságpárti alakja, nyíltan ellenzi az AUKUS-t is, az Egyesült Királysággal és az Egyesült Államokkal kötött több évtizedes védelmi paktumot.

A megállapodás célja, hogy atomreaktoros meghajtású tengeralattjáró-flottával lássa el Ausztráliát, és együttműködést biztosítson különböző hadviselési technológiák fejlesztésében.

Azonban Turnbull szerint Ausztrália „szinte biztosan” nem fog nukleáris meghajtású tengeralattjárókat (SSN-eket) kapni a megállapodásból.

„Ez a hatalmas kiadás és befektetés nagyon valószínűleg oda vezet, hogy egyáltalán nem lesz tengeralattjárónk.”

„Az amerikaiak világossá tették — a jogszabályukban is rögzítették —, hogy nem lehet tengeralattjárókat eladni nekünk, hacsak az elnök lényegében nem igazolja, hogy a haditengerészetüknek nincs rájuk szüksége.”

„Jelenleg nagyjából feleannyi SSN-t gyártanak, mint amennyire az amerikai haditengerészetnek szüksége lenne, nem is beszélve arról, hogy az amerikai és ausztrál igényeket is kielégítsék.”

Ezt „rémes üzletnek” nevezte, és felidézte Jean‑Yves Le Drian korábbi francia honvédelmi miniszter állítását, miszerint Ausztrália „a biztonság oltárán feláldozta szuverenitását, de végül mindkettőt elveszíti.”

Turnbull szerint Ausztráliának fel kell számolnia az AUKUS-t, és saját érdekeit kellene előtérbe helyeznie, miközben Canberra egyre inkább az amerikai „megfélemlítéssel” jellemezhető világrendben próbál tájékozódni.

Politika egy „zavaros időszakban”

Az amerikai fenyegetéseket Dánia autonóm területének, Grönland annektálására „megdöbbentőnek” nevezte.

„Ez őszintén szólva egy disztópikus regény anyaga.”

„Ez vad dolog. És azt gondolom, egy zavaros korszakban élünk.”

Ugyanakkor kevéssé bízik abban a politikai pártban, amelyet egykor vezetett, hogy képes lesz végigvezetni Ausztráliát a nehéz időkön.

„A Liberális Párt cserbenhagyja Ausztráliát.”

A párt egzisztenciális válságon ment keresztül a tavalyi, Albanese vezette Munkáspárt elleni második egymást követő vereség óta: középutasok és jobboldaliak között hasad, kételkedik az éghajlatváltozásban, és szigorúbb bevándorlási politikát sürget.

Ebben a hónapban a Liberálisok leváltották vezetőjüket, Sussan Ley-t, és helyette a jobboldalibb Angus Taylort választották.

Turnbull — aki Taylort korábban a „legjobb képzettséggel rendelkező idiótának” nevezte — figyelmeztetett, hogy a párt katasztrófával néz szembe, ha ezen az úton marad.

Emellett elmondta, párt tavaly hozott döntése, miszerint elveti a nettó zéró kibocsátásra való elköteleződést, „kultúrharci őrület” volt.

„Minél inkább elmozdulunk a populista jobbra, annál inkább felerősítjük ezeket a kultúrharcos ügyeket, és, tudjuk, a megosztó, gyakran rasszista kérdéseket; annál inkább emeljük fel Hansont — Hansonnál Hansont felülmúlni nem tudjunk.”

„Az ausztrál politikát a centrumban döntik el — és ott zajlik a küzdelem.”