Çengelköy Isztambul egyik legkedvesebb helyeinek egyike; története éttermekben, vízparti házakban, mecsetekben, köztéri kutakban, egy templomban, egy katonai akadémiában és Isztambul egyik legrégebbi temetőjében kel életre.

A városrészt felfedezni vágyó utazók számára, és akik szeretik megismerni a helyet alakító történeteket, minden sarok mesél valamiről.

A 2016. július 15-i puccskísérlet leverésekor életüket áldozó çengelköyi fiatalok emlékére emelt „július 15. vértanúk kútja” a török nép szívéhez egy közel álló emlékmű.

Egyetlen márványtömbből készült, az elején Mohamed próféta egyik mondása, a hátoldalán pedig hagyományos iszlám kalligráfiával írt két Korán idézet található, amelyek a mártírok tetteinek szentségére utalnak és biztosítanak afelől, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló.

A veszteségek tiszteletére a kútból minden iszlám ünnepen rózsavíz folyik.

A Boszporusz partvonala évszázadok óta a legértékesebb emlékek otthona: paloták, kormányhivatalok, nagykövetségek, iskolák, szállodák és a legsikeresebb művészek, írók és üzletemberek magánvillái sorakoznak itt.

Tovább sétálva az új kúttól egy szűk, semmitmondó utcácska végén Çengelköy két legértékesebb vízparti villája áll: a Sadullah pasa és az Abdullah aga villája. Noha egymás mellett helyezkednek el, történetük teljesen különböző.

A majdnem érintetlen homlokzatú, 18. századi Sadullah pasa villája úgy néz ki, mintha egy mesekönyvből lépett volna ki. A gyönyörű bíborfa homlokzat és az oszmán stílusú zsalugáterek azonban nem egy szerelmi történetet, hanem egy nemzedéki tragédiát mesélnek el.

Sadullah pasa felesége idegösszeomlást kapott: a szóbeszéd szerint egész hátralévő életében csak rózsaszín ruhát viselt — az ő kedvenc színét — és a kertben bolyongott abban a reményben, hogy egyszer férje előbukkan a fák ágai közül.

A széles körben elismert építész, Turgut Cansever által felújított „Rózsaszín szoba,” ahol a legtöbb időt töltötte, megtartotta eredeti rózsaszín árnyalatát. Az épület jelenleg is várja az érdeklődőket, ha esetleg Isztambulban járnak és van idejük, érdemes megtekinteni.

Ezzel szemben Abdullah aga villájának története az optimizmus jelképe. Szegény csónakos családból származva Abdullah aga a kormányhivatalok magas pozícióiba emelkedett, és végül megvásárolhatta azt házat, amelyre mindig is vágyott.

Ő rendelte el a szomszédban, a „Tarihi Çınaraltı Çay Bahçesi” bejáratánál álló Hamdullah Paşa mecset építését, miután felismerte a csónakosok és fuvarosok pihenő- és imádkozóhely iránti igényét.

Hosszú éveken át használaton kívül állt és felújításra szorult, végül 2009-ben restaurálták és étteremmé alakították át. Így az érdeklődők egy pazar étel mellett csodálhatják meg Isztambul csodálatos táját.

A villák mellett érdemes megtekinteni az Aya Yorgi görög ortodox templomot is.

A templom udvarán — amely 1830-ban épült — több névtelen sír található. A kertben egy kétszintes ház is áll, amelyet eredetileg 1875-ben iskolának építettek. Bár Çengelköyben egyre kevesebb a török-görög jelenlét, a vasárnapi miséket hetente megtartják, ezzel összetartva a keresztény közösséget. Emellett minden év január 6-án megtartják a keresztvetés hagyományát is.

Évszaktól függetlenül, esőben vagy hóban is, mindig találhatunk embereket az autóikban vagy kempingszékeiken: némelyek pecáznak, mások teát isznak és szárított napraforgómagot rágcsálnak.

Ha megkérdeznénk bárkitől, miért van ott, válaszuk nagy valószínűséggel ugyanaz lenne: „A Boszporuszra jöttünk levegőzni.”

Bár ez a hely jelzi Çengelköy „hivatalos” végét, a séta nem lenne teljes, ha nem mennénk fel a dombon található çengelköyi temetőhöz, ahonnan panorámás kilátás nyílik a Boszporuszra és a híres Vahdettin villára, ahol ma Erdoğan elnök fogadja a külföldi vendégeket.

A domb környékén található Çengelköy két legismertebb oszmánkori rezidenciája — az Ahmet Arif Paşa Köşkü és a Macar Fevzi Paşa Köşkü —, az utóbbit Serdar Gülgün tervezte és újította fel.

A temető Isztambul 320 temetője közül az egyik legrégebbiek közé tartozik. Ahogy végigsétálunk az utcán, észrevehetjük, hogy a fák jellemzően a platánról (çınar) ciprusokra váltanak.

Ez nem véletlen: az oszmánok a ciprusfát a temetők jelölésére használták. Ennek három fő oka volt. Először is, egyedülálló csepp formáját a lélek mennybe emelkedésének jelképeként értelmezték. Másodszor, alakja miatt a szél különös, „Hu” hangot hoz létre — amely arabul azt jelenti, hogy „Ő”, vagyis Isten — így a fák ültetése az isteni dicséret egyik módja volt. Végül a ciprus gyökerei több oxigént raktároznak, és úgy hitték, hogy segítenek elfedni az elhunytak szagát.

A fák és a temető rendeződésén kívül a sírköveken olvasható nevek is figyelemfelkeltőek: több ismert török személyiség, művész, politikus, író és az utolsó oszmán szultán, Vahdettin lánya, Fatma Ulviye Sultan neve is szerepel közöttük.

A temető közepén álló mecset is egy rövid élet emlékére készült. A Kerem Aydınlar Mecsetet Kerem Aydınlar emlékére építették — egy nagy presztízsű iszlámszolgáltató kórházlánc tulajdonosának fiáét, aki 25 évesen autóbalesetben vesztette életét.

Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni egy, az iszlámban erősen ösztönzött gyakorlatot: a jócselekedetek elhunytaknak való felajánlását. A muszlimoknak tudatosan kell élniük, mert tetteikért felelősségre vonhatók lesznek a túlvilágon. Ahogy a Korán egy verse mondja: „Irgalmam felülmúlja haragomat.”

Az iszlám szent könyve, a Korán szerint az embernek a jobb oldalán és a bal oldalán is ül egy angyal, akik mindent feljegyeznek az úgynevezett „cselekedetek könyvébe.” Nem magától értetődő a mennybejutás: a végítélet napján a tettek döntenek. Bár egy ember könyve a halállal lezárul, ha szerettei olyan cselekedeteket ajánlanak fel érte, amelyek kizárólag Isten kedvéért és az emberiség javára történtek, az elhunyt „könyve” tovább részesülhet ezek jutalmában. Emiatt Isztambul-szerte számos mecsetet, kutat, élelmezési helyet stb. ajánlanak fel elhunytak emlékére, hogy a szeretők jótéteményei segítségül legyenek a megváltás útján.

Ebből a célból épült ez a kis mecset és a „sohbet evi” — egy olyan közösségi tér, ahol az emberek összegyűlhetnek jócselekedetekre. Mellette egy pihenőként és vízforrásként szolgáló kioszk és kút áll a temetőgondozók és a fáradt látogatók számára.

A kioszkból nyíló kilátás érdekes látvány nyújt: előtte a szépen gondozott sírok, majd a Vahdettin villa pompás területe, mindez az Isztambult kettészelő Boszporusz mély hátterében.

Míg a halál mindenki számára bizonyos, az elhunytak szerető emlékezete tovább él. Talán ezért teszi fel az imám a temetésen résztvevőknek az alábbi kérdést:

„Hogyan ismerték őt? Megbocsátanak-e neki?” — azaz: hogyan ismerték a személyt, és elengedik-e vele szembeni esetleges követeléseiket.