„Valahol valami hihetetlen arra vár, hogy megismerjük” — írta a tudományról az amerikai csillagász és bestsellerszerző Carl Sagan.

2025-ben a tudomány különböző területein — az űrkutatástól az orvostudományon át a mesterséges intelligenciáig — hatalmas áttöréseket értek el.

A ritka, Naprendszeren kívüli csillagközi üstökös nyomon követésétől kezdve az exobolygón talált „legmeggyőzőbb bizonyítékig” az életre, egészen a mesterséges intelligencia döbbenetes növekedéséig — 2025 a folyamatos áttörések éve volt.

Az alábbiakban néhány ilyen mérföldkövet gyűjtöttünk össze.

Utazás a világegyetem múltjába

Júniusban a kutatók bemutatták a világegyetem legrészletesebb térképét — egy valóban kozmikus méretű felvételt, amely egészen 13,5 milliárd évvel ezelőttig nyúl vissza, valamint közel 800 000 galaxist tartalmaz.

A James Webb űrtávcső és a Cosmic Evolution Survey (COSMOS) együttműködésével 255 órányi csillagmegfigyelési adatot gyűjtöttek össze egy „az égboltnak egy olyan kis területéről, amely nagyjából a telihold háromszorosának felel meg.”

A térkép több ezer fénykép összefűzésével jött létre, és a világegyetem idővonalának közel 98 százalékát fedi le.

A kutatók azért választották a COSMOS mezőt, mert minimális zavaró hatás érte — tehát csupán néhány csillag, gázfelhő és hasonló objektum zavarta meg a megfigyeléseket. Ez pedig lehetővé tette a kutatók számára, hogy a mezőt különböző hullámhosszakon tanulmányozzák.

„A célunk az volt, hogy fizikai léptékben egy olyan mély űrfelületet hozzunk létre, amely messze meghalad minden eddigit” — mondta el Caitlin Casey, a kaliforniai egyetem fizikus kutatója és a COSMOS csapat tagja.

Csak néhány nappal a térkép bemutatása után a chilei Vera C. Rubin Obszervatórium — amelyben a világ legnagyobb digitális kamerája található — ízelítőt adott egy évtizedes csillagászati felmérésből.

Az eredmények látványosak voltak — többek között olyan, korábban soha nem látott felvételek jelentek meg, amelyeken egy közel 55 milliárd fényévre lévő galaxis is látható.

Az emberek okosak! Azonban a gépek még okosabbak lehetnek?

Az 1950-es években egy híres matematikus és számítástechnikus javasolt egy tesztet annak eldöntésére, hogy képes-e egy gép gondolkodni vagy emberi módon viselkedni.

A Turing-teszt, — amelyet Alan Turing után neveztek el célja, — hogy a szöveges alapú interakciók révén megkülönböztesse a mesterséges és az emberi intelligenciát.

A kutatók négy nagyméretű nyelvi modellt (LLM) hasonlítottak össze az emberekkel annak érdekében, hogy megállapítsák, vajon egy ötperces beszélgetés alapján meg tudják-e különböztetni az emberek, hogy kivel — egy emberrel vagy egy LLM-mel — beszélgettek-e.

Mivel az interakciók kizárólag írásban zajlanak, a döntéshozó személyek nem tudják, hogy emberrel vagy géppel kommunikálnak.

„Amikor emberi személyiséget kellett felismerni, a GPT-4.5-öt a válaszadók 73 százaléka embernek ítélte meg: szignifikánsan gyakrabban, mint ahogy az igaz emberi résztvevőt választották” — mondták a kutatók, Cameron Jones és Benjamin Bergen a kaliforniai San Diego Egyetemről.

Ez az első ismert eset, amikor „bármely mesterséges rendszer teljesítette egy standard háromoldalú Turing-tesztet.”

Egy másik AI modellt, az LLaMa-3.1-405B-t, az esetek 56 százalékában gondolták embernek, míg a további két modell, az ELIZA és a GPT-4o esetében ez az arány mindössze 23 és 21 százalékot tett ki.

A szakértők szerint a mesterséges intelligencia miatt felmerülő félelmek közepette, —amelyek szerint az MI több szektorban feleslegessé teheti az embert — ez az eredmény mélyreható kérdéseket vet fel etikai és egzisztenciális értelemben is .

Jones és Bergen figyelmeztetése sem késett: „Azok a modellek, amelyek képesek meggyőzően megtéveszteni és embernek álcázni magukat, társadalmi mérnökségre vagy dezinformáció terjesztésére használhatók.”

Készen áll-e a világ egy ilyen intelligens MI-re? Nos, hamarosan kiderül…

Visszatérés a kihalásból

Ez akár egy hollywoodi sci-fi alapja is lehetne — a Jurassic Park-sorozathoz hasonló történet. Csakhogy ez a történet valós, és a főszereplője nem egy óriási dinoszaurusz, hanem egy sokkal kisebb testű állat, az úgynevezett óriásfarkas.

A pleisztocén korszak csúcsragadozója, az óriásfarkas egykor a mai Venezuelától a Kanadáig kiterjedő területen élt, mielőtt mintegy 13 000 évvel ezelőtt kihalt volna.

A tudósok azonban genetikailag újjáélesztették a ragadozót — ez a genetikai mérnökség terén elért áttörés reményt ébreszt más kihalt vagy veszélyeztetett fajok “feltámasztására” is, ugyanakkor etikai és morális aggodalmakat is felvet.

A dallas-i székhelyű Colossal Biosciences, amely a kihalt gyapjas mamut visszahozatalát is tervezi, tudományos célnak tekinti a munkát.

„Egy 13 000 éves fogból és egy 72 000 éves koponyából vettünk DNS mintákat, és létrehoztunk egy egészséges óriásfarkas-kölyköket hoztunk létre” — mondta el Ben Lamm, a Colossal Biosciences vezérigazgatója és társalapítója áprilisban, röviddel azután, hogy bemutatták Romulust, Remust és Khaleesit.

A kölykök azonban nem 100 százalékban óriásfarkasok: a kutatók szürke farkas sejtek DNS-ét módosították, összesen 20 változtatást hajtottak végre 14 különböző génben, amelyek a szőrzet színét, a testméretet és a koponya alakját befolyásolják.

A vállalat most arra készül, hogy „de-extinct” módszerrel visszahozza az erszényesfarkast, a dodo madarat és a gyapjas mamutot.

Kontaktlencsék, amelyek a sötétben is „látnak”

Milyen lehet a sötétben látni? Erre a kérdésre régóta keresi az ember a választ.

A kutatók jelenleg egy olyan speciálisan tervezett kontaktlencséket fejlesztettek ki, amelyek nanopartikulumokkal vannak feltöltve és képesek közeli-infravörös sugárzást érzékelni, ezzel lehetővé téve az emberek számára a látást a sötétben — akár csukott szemmel is.

A lencsék képesek a közeli-infravörös hullámhosszt átalakítani RGB (vörös/zöld/kék) fényre, amelyet az emberi szem érzékel, így beágyazott éjjellátóként működnek a nehéz felszerelés vagy külső energiaforrás nélkül.

A New Scientistnek nyilatkozó Peter Rentzepis, a Texas A&M Egyetem kutatója szerint ezek a kontaktlencsék „diszkrét, kézmentes éjjellátási képességeket biztosíthatnak a katonai személyzet számára, amelyek leküzdik a terjedelmes éjjellátó eszközök korlátait.”

A lencsék még nem nyújtanak részletes éjjellátást, mert jelenleg csak „nagy intenzitású, keskenysávú LED” forrásokat tudnak érzékelni, nem pedig a környező alacsonyabb szintű infravörös fényt.

Rentzepis továbbá kihangsúlyozta, hogy bár a kontaktlencsék „emberi alkalmazásokhoz biztonságosabb és gyakorlatiasabb megközelítést” kínálnak a rágcsálókon végzett tesztekhez képest, óvatosan kell őket alkalmazni: figyelmeztetett a fényátalakítási folyamatból adódó hőhatásra és a kontaktlencsénkben használt nanopartikulumok esetleges beszivárgására a szembe.

Egy másik szakértő, Mikhail Kats a wisconsini Madison Egyetemről a kutatás merészségét méltatta, azonban rámutatott arra, hogy „magával a kontaktlencsével nem tudnánk egy könyvet olvasni infravörösben, és egy sötét úton sem navigálnánk vele.”

Tiszteletbeli említések

A kutatók kifejlesztettek egy tesztet, amely életet menthet a hasnyálmirigyrák korai felismerésével — ez a betegség eddig gyakran csak az előrehaladott állapotban derült ki és magas halálozással járt.

A kutatók mesterséges intelligenciát használtak földrengések — még a nagyon kis erejűek — felismerésére, ami reményt adhat arra, hogy korai riasztórendszereket fejleszthessenek ki.

Egy áttörő tanulmány pedig kimutatta, hogy bizonyos típusú cukorbetegség-gyógyszerek megelőzhetik a szívbetegségeket, ezzel csökkentve a kórházi kezelések vagy az elhalálozás kockázatát.