A Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) 12. csúcstalálkozója a múlt hét folyamán került megrendezésre, amely témája a „Regionális béke és biztonság” volt.

Sokan azonban úgy vélik, a török vezetők találkozójának legmaradandóbb üzenete nem a biztonságról szólt, hanem a betűkről.

A csúcstalálkozó keretében a török köztársasági elnök, Recep Tayyip Erdoğan, két könyvet ajándékozott a többi vezetőnek – az egyik Csingiz Ajtmatov, a híres kirgiz író műveit tartalmazta, a másik pedig az Oguzname-ból, azaz a török legendák gyűjteményéből ihletet merítő könyv volt. Azonban ennek egy másik jelentősége is volt: mindkét könyvet az újonnan javasolt, 34 betűs közös türk ábécével készítették el.

Ez a gesztus mély politikai, kulturális és technológiai jelentőséggel bír.

A török nyelvű népek közös írásrendszerének létrehozása nem új keletű. Valójában ez közel egy évszázadra nyúlik vissza, egészen az 1926-ban Bakuban tartott Első Turkológiai Kongresszusig, ahol a tudósok és az államfők először vetették fel a latin alapú ábécé ötletét.

A projekt a szovjet uralom alatt megrekedt, hiszen ekkor a török köztársaságokat a cirill írás elfogadására kényszerítették. Azonban a Szovjetunió 1991-es felbomlásával az elképzelés újraéledt.

Azonban napjainkban a TÁSZ intézményi keretein belül, az elképzelés új lendületet kapott.

2024 szeptemberében Azerbajdzsánban ülésezett a Közös Türk Ábécé Bizottság, amely során megállapodtak egy szabványosított, 34 betűs rendszerről, amely magába foglalná a török nyelvek fonetikai sokszínűségét, miközben lehetővé teszi az írástudást a határokon túl.

Başak Kuzakçı, az isztambuli Marmara Egyetem török kulturális tanulmányokkal foglalkozó adjunktusa, ennek a hosszú erőfeszítésnek a jelentőségét magyarázta el.

„A közös ábécé kérdése egy olyan ideál, amelyet generációk óta fontolgatunk” – mondta el a TRT World-nek. „Az ábécé egységének elérése nem technikai kérdés, hanem kulturális közeledés. Ha egy török diák könnyedén el tud olvasni egy kazah, kirgiz vagy üzbég török szöveget, akkor elkezdenek lebomlani azok a mentális falak, amelyek elválasztanak minket.”

Kuzakçı azonban hozzátette, hogy ezzel kihívások is akadnak. „A feladat gondos tudományos tervezést és erős államközi koordinációt igényel. A török nyelvek közötti fonetikai különbségeket figyelembe kell venni… a 34 betűs rendszernek meg kell őriznie a rugalmasságot, hogy megvédje minden nyelv egyedi hangrendszerét.”

„A közös ábécé sikere attól függ, hogy a folyamatot nem 'kényszerítésként,' hanem 'harmonizációs' projektként közelítjük meg. Ezt egy olyan kulturális hídként képzeljük el, amely tiszteletben tartja minden ország identitását, megkönnyíti a kommunikációt, és lehetővé teszi, hogy a különböző dialektusok közös alapból táplálkozzanak.”

Ábécé és technológia

A támogatók szerint a közös ábécé nem csupán a kulturális megőrzésről szól, hanem a digitális relevanciáról is. A szabványosítás, ahogy mondják, interoperábilissá teszi a török nyelveket az adatbázisokban, szoftverekben és mesterséges intelligencia rendszerekben.

„A közös ábécé közelebb hozza a török nyelveket a digitális térben, az adatbázisoktól az MI-képzési modellekig” – tette hozzá Kuzakçı. „Ez széles kompatibilitási teret teremt. A mesterséges intelligencia korában a nyelv nem csupán kultúra – hanem infrastruktúra.”

Ez a technológiai aspektus elmagyarázza, miért rezonál erőteljesen az elképzelés egy olyan időszakban, amikor a globális hatalmak jelentős befektetéseket tesznek az MI-alapú nyelvi technológiákba.

A török államok számára az írásrendszerek egységesítése egy módja annak, hogy biztosítsák, hangjuk ne vesszen el a digitális korban.

Yasar Sarı professzor, az Ibn Haldun Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakértője és eurázsiai szakértője szintén kihangsúlyozta a projekt gyökereinek mélységét.

„Az ábécé kérdése az egyik legkorábbi és legkövetkezetesebb vita volt a török világban” – mondta el a TRT World-nek. „Már az 1990-es években a tudósok konszenzusra jutottak a 34 betűs rendszerről. Politikai jelentősége azonban csak nemrégiben vált nyilvánvalóvá, amikor a Nemzetközi Türk Akadémia bejelentette, hogy megállapodás született.”

Emellett kihangsúlyozta az elnök, Erdoğan gesztusának szimbolikus jelentőségét is az észak-azerbajdzsáni Gabala városában, ahol a TÁSZ csúcstalálkozót tartották.

„Egy könyv kiadása Csingiz Ajtmatovról, aki a török népek közös érzelmeinek adott hangot, és az Oguzname-ról, amelyek a türk identitás genealógiai gerincét alkotják, lehetővé tette, hogy ezek a művek határokon átívelően olvashatók legyenek” – tette hozzá.

„Ez nemcsak egy nemzetet szólít meg, hanem egy közösséget. Hosszú távon ez lehetővé teszi a török társadalmak számára, hogy közös szellemi keretet alakítsanak ki” – zárta le gondolatait.

Korábba, az 1993-as antalyai Török Tanács ülésén döntés született arról, hogy a közös szabvány értelmében az ábécéhez olyan betűket adnak hozzá, mint a „Q, X, W, Ñ, Ä.”

Az utóbbi években ez a folyamat intézményes formát öltött az TÁSZ keretein belül. A Közös Türk Ábécé Bizottság 2024. szeptember 9–11. között Azerbajdzsánban ülésezett, és konszenzusra jutott egy 34 betűs rendszerről.

Ez az ábécé egyszerre veszi figyelembe a dialektusok közötti fonetikai különbségeket, és törekszik a harmóniára a szótagstruktúra alapján.

Így a legutóbbi csúcstalálkozón megfogalmazott közös ábécé célja közel egy évszázados történelmi háttérre és mély kulturális örökségre épül.

Kulturális harmónia

Sarı professzor kiemelte, hogy a gabala-i találkozó az egyik legkonkrétabb lépést jelentette azóta, hogy a TÁSZ 2021-ben hivatalosan is felvette jelenlegi nevét.

„A különböző kormányzati rendszerek és politikai nézőpontok ellenére a tagállamok közös alapot találnak. A legfontosabb közös érték az identitás, és az identitás leglényegesebb eleme a nyelv” – magyarázta.

A közös ábécé iránti törekvés magában foglalja azt is, hogy december 15-ét nemzetközileg „A török család nyelvének világnapjaként” ismerjék el.

Egy ilyen lépés nemcsak a nyelvi egységet intézményesítené a török világon belül, hanem globális szinten kiemelné annak jelentőségét.

Ebben a fényben a Gabalabeli találkozó nemcsak a békéről és biztonságról szóló nyilatkozatairól maradhat emlékezetes, hanem egy új kulturális és digitális architektúra alapjainak lerakásáról is.

„Amikor egy ötlet cselekvéssé válik, közös mentális térképet hoz létre. Ez a közös ábécé valódi jelentősége – nemcsak a múlt megőrzése, hanem a jövő közös alakítása” – mondta el Kuzakçı

Végső soron a közös ábécé több, mint nyelvi reform; egy híd a mélyebb egység és a közös fejlődés jövője felé.

Egy évszázados álmot politikává alakítva a türk államok jelzik, hogy készen állnak együtt megírni történetük következő fejezetét – egy olyat, amelyben a kultúra, a technológia és az identitás összefonódik.

„Hosszú távon úgy gondolom, hogy a közös ábécé elfogadása lehetővé teszi a török közösségek számára, hogy együtt gondolkodjanak, közös szellemi keretet alakítsanak ki, és közös tudatot ápoljanak” – tette hozzá Sarı.