A Global Sumud Flotilla török aktivistái tanúskodtak az Izrael által elkövetett fizikai és pszichológiai bántalmazásokról, faji sértésekről és zaklatásokról, miután törvénytelenül fogva tartották őket nemzetközi vizeken, miközben a török ügyészek folytatják a támadás kivizsgálását.

Szombaton az Isztambul repülőtéren landolt egy repülőgép, amely az izraeli katonák által nemzetközi vizeken megtámadott és fogva tartott segélyflottilla aktivistáit szállította.

A repülőgép az izraeli Eilat Ramon repülőtérről indult, és helyi idő szerint 15:50-kor (12:50 GMT) érkezett meg.

A humanitárius flottilla 137 tagja, köztük 36 török és 23 malajziai állampolgár érkezett a járattal. Miután Izraelből Isztambulba szállították az aktivistákat, az isztambuli Igazságügyi Orvostani Intézetbe vitték egészségügyi vizsgálatra, mielőtt tanúként vallomást tettek volna az ügyészeknek.

‘Bilincselés, rúgás’

Hasmet Yazici elmondta, hogy hajóját drónok bombázták a nyílt vízen, ami fizikai sérüléseket okozott és megrongálta a vitorlát.

Izraeli támadóhajók zaklatták a hajót, megpróbálták elsüllyeszteni, mielőtt kommandósok szálltak fel rá és átvették az irányítást.

Yazici szerint az aktivistákat három órán keresztül betonpadlón ültették az asdodi kikötőben, kezüket hátrakötve, fejüket a földre nyomva.

„Amikor az idősebb és gyengébb emberek, akik nem tudtak órákig ebben a helyzetben maradni, megpróbáltak más testhelyzetet felvenni, a földre nyomták a fejüket, rugdosták őket, és térdelő helyzetbe kényszerítették és kezeit hátra helyzetben bilincselték meg, majd egy-két órán át várakoztatták őket” – tette hozzá.

Yazici elmondta, hogy amikor törökül akartak vallomást tenni, egy közelben álló női biztonsági tiszt azt mondta: „Piszkos törökök, máris büdösek vagytok.”

Amikor az aktivisták rasszizmussal vádolták meg, megfenyegették őket.

„Megkérdezték, miért léptünk be izraeli területre engedély nélkül. Azt mondtam nekik: 'Nem léptünk be izraeli területre; ti erőszakkal elvittetek minket a nemzetközi vizekről.' Megkérdezték, miért utaztunk Gázába. Azt mondtam, hogy ott népirtás zajlik, gyerekeket ölnek. Mi humanitárius segélyt vittünk, és a nemzetközi joggal összhangban indultunk Gázába” – mondta Yazici.

Elmondta, hogy három papírt próbáltak aláíratni vele, de mivel nem tudott héberül, nem írta alá.

‘Az izraeli erők ellopták az aktivisták pénzét’

Bekir Develi elmondta, hogy az izraeli katonák pszichológiai és fizikai bántalmazásnak vetették alá az aktivistákat.

Elmondta, hogy kezeit szorosan hátrakötötték, ami zúzódásokat okozott.

Develi arról számolt be, hogy két nappal a letartóztatás után kaptak ételt, de négy napig nem kaptak vizet, és amikor vizet kértek, fizikai bántalmazásnak vetették alá őket.

„Amikor imádkozni próbáltunk, közbeléptek” – mondta, hozzátéve, hogy személyes tárgyait, köztük a pénzét is ellopták az izraeli erők.

Mesut Cakar elmondta, hogy miután fogva tartották és megérkeztek a kikötőbe, körülbelül egy órán át kénytelenek voltak hátrakötötött kézzel, fejüket a forró aszfaltra nyomva várakoztatták őket.

Elmondta, hogy várakozás közben Mustafa Cakmakcinak, akivel baráti kapcsolatot alakított ki a fedélzeeten, eltörték a karját.

„Az ott lévő európai állampolgárokkal nem bántak ilyen módon. Csak a török állampolgárokkal szemben tanúsítottak megalázó viselkedést. Néhány személyes tárgyamat is ellopták” – mondta Cakar.

Elmondta, hogy egy szűk, ketrecszerű térben szállították őket egy rendőrautóban két órán keresztül, mielőtt egy izraeli börtönbe vitték őket, ahol két-három órán át hasonló körülmények között tartották őket fogva, nem adtak nekik vizet, és arra kényszerítették őket, hogy a WC-ben lévő csapból igyanak a háromnapos fogva tartásuk alatt.

Elmondta, hogy egy ausztrál állampolgárt kihallgattak és bántalmaztak.

„Két asztmás aktivista nehezen tudott lélegezni. Nem kaptak semmilyen gyógyszert. Emellett kétóránként felébresztettek minket, és a börtön különböző helyszíneire vittek minket” – mondta Cakar.

Elmondta, hogy Itamar Ben-Gvir izraeli nemzetbiztonsági miniszter meglátogatta a börtönt, ezt követően az aktivistákat ketrecekbe és cellákba zárták, és gyakran áthelyezték őket egyik helyről a másikra.

Nevettek, miközben dohányoztak előttük, és fényképeket, videofelvételeket készítettek róluk – tette hozzá.