Annak ellenére, hogy Izrael továbbra is légicsapásokat hajt végre Gázában, az új, tárgyalások útján létrejött fegyverszünet kezd kialakulni a súlyosan megrongálódott palesztin területen. Az egyezmény értelmében segélykonvojok átkelnek a rafahi határátkelőn, amit sokan korábban lehetetlennek tartottak.

Ennek a valószínűtlen sikernek a középpontjában Türkiye áll, amely közvetítőként és garanciavállalóként jelentős szerepet játszott a korábban bizonytalannak vélt tárgyalások menetében.

Amikor Donald Trump amerikai elnök szeptember 29-én nyilvánosságra hozta 20 pontos béketervét Gázára vonatkozóan, a reakciók óvatosak voltak. A terv a harcok befejezését, fogolycserét és zökkenőmentes humanitárius segítségnyújtást ígért, de komoly hiányosságokat hagyott maga után. Nem foglalt magában egyértelmű végrehajtási mechanizmusokat, csapatkivonási ütemtervet, vagy megbízható garanciákat a megállapodás betartásának biztosítására.

A Hamász számára, amely még mindig a két éve tartó izraeli népirtásnak következményeitől szenved, a javaslat nem kínált semmilyen védelmet vagy elszámoltathatóságot. A kritikus szemlélettel elemzők megkérdőjelezték, hogy ez a kezdeményezés inkább politikai mutatvány, mint békepolitika. Sokan rámutattak arra, hogy Trump egyoldalúan jelentette be a tervet, és nem konzultált olyan kulcsfontosságú közvetítőkkel, mint Egyiptom és Katar.

A Hamász kijelentette, hogy nem hajlandó megfontolni a leszerelést vagy a fogolycserét „kötelező érvényű garanciák” nélkül – ez volt az a vörös vonal, amelyet Türkiye is végül elfogadott és életbe léptetett.

Türkiye hogyan változtatta meg a helyzetet

Türkiyét meghívták a Sharm El-Sheikh-i tárgyalásokra, ami Ankara hitelességének megnyilvánulása a Hamász iránt, valamint azt jelzi, hogy baráti kapcsolat van Trump amerikai és Erdogan török elnök között. A török küldöttség élén a Nemzeti Hírszerző Szervezet (MIT) vezetője, Ibrahim Kalin állt, aki Ankara politikai diplomáciáját képviselte és koordinálta a műveleti kapcsolatokat.

Kalin segített megfogalmazni Türkiye hiteles tűzszünetről alkotott elképzelését, miközben összehangolta a kommunikációt a Hamász, az Egyesült Államok, Egyiptom és Katar tisztviselői között. Mindezt megelőzte Erdogan elnök áttörést jelentő és rendkívül sikeres amerikai útja, amely során Trump elnökkel tárgyalt fontos kérdésekről, többek között a palesztin ügyről.

Csütörtökön Trump elismerte Erdogan szerepét az egyezség megkötésében. A Sharm El-Sheikh-i tárgyalások megfigyelői megjegyezték, hogy Türkiye részvétele teret és hitelességet adott a holtpontra jutott tárgyalásoknak.

A tárgyalások során egy négyoldalú garancia mechanizmus került szóba – Türkiye, Egyiptom, Katar és az Egyesült Államok részvételével –, amely felügyelné a tűzszünet végrehajtását, figyelemmel kísérné a jogsértéseket és irányítaná a fogolycserét.

Bár az egyes országok konkrét felelősségi körei még meghatározás alatt állnak, a mechanizmusok a tűzszünet fenntartására irányuló közös erőfeszítésre utalnak. Ez a keretrendszer közvetlenül válaszolt a Hamász kulcsfontosságú követelésére: megbízható garanciavállalók jelenlétére, hogy megakadályozzák az egyoldalú izraeli lépéseket.

Ugyanakkor ez a rendszer Washingtonnak is olyan politikai szempontból megvalósítható mechanizmust kínált, amely bizalmat kelthet a felekben.

Ankara részvételét, bár kezdetben óvatosan fogadták Tel-Avivban, rövid időn belül elengedhetetlennek tekintették a Hamász bevonásához.

Ennek eredményeként az eredetileg homályos amerikai javaslat egy strukturált, ellenőrzött és fokozatos tervvé alakult. Néhány nappal azután, hogy Türkiye csatlakozott a tárgyalásokhoz, a két fél megállapodott egy olyan tűzszüneti keretben, amely iránt minden nagy közvetítő támogatását fejezte ki.

Miért más ez a tűzszünet?

Ez a megállapodás eltér a két korábbi tűzszüneti kísérlettől – az egyiket 2023 végén, a másikat 2025 elején kötötték –, mindkettő is a szüntelen izraeli légicsapások és a gyenge vagy hiányzó végrehajtási mechanizmusok miatt kudarcot vallott.

Ezúttal a többoldalú garanciavállalási mechanizmus, amely meghatározott szerepeket, azonnali ellenőrzési rendszert és nyomonkövetési bizottságot foglal magában, olyan végrehajtási szerkezetet hozott létre, amely korábbi megállapodásoknak hiányzott.

Az új feltételek szerint a fogolycsere és a humanitárius segélyekhez való hozzáférés meghatározott sorrendhez kötődik. A fegyvereket „védelmi” és „támadó” kategóriába sorolják, a védelmi fegyvereket fokozatosan átadják az új palesztin technokrata hatóságnak.

A Hamász politikai irodája elfogadta a javaslatot. A megállapodást véglegesítették Sharm El-Sheikh-ben. Órák alatt a segélyszállítmányok megérkeztek Gázába a Rafah-átkelőhelyen keresztül, ami a tűzszünet első próbája volt.

Szaúd-Arábia és Jordánia, bár nem tartoznak a fő közvetítők közé, részt vettek a tárgyalásokon, hogy regionális legitimitást és politikai támogatást nyújtsanak a folyamatnak Gáza biztonságának és stabilitásának helyreállítása érdekében.

Türkiye számára ez a tűzszünet nem csupán diplomáciai győzelem; hanem a régóta képviselt külpolitikai elv stratégiai megerősítése is. Az említett külpolitikai elv a fenntartható béke megteremtését a Közel-Keleten, a legitim palesztin közigazgatás biztosítását, az egyenlőséget és a megbízható biztonsági garanciákat, valamint a kétállami megoldás megvalósítását irányozza elő.

Erdoğan elnök már megígérte Türkiye részvételét abban a nemzetközi misszióban, amely a megállapodás végrehajtását fogja felügyelni a helyszínen, és segít az eltűnt izraeli foglyok felkutatásában. „Allah segítségével” – mondta –, „Türkiye részt vesz abban a misszióban, amely biztosítja a megállapodás fenntartását.”

Ez a tűzszünet máris újradefiniálta Türkiye diplomáciai szerepét a régióban. Az, hogy építő jellegű együttműködést folytat mind a nyugati, mind a közel-keleti partnerekkel, megszilárdította hírnevét, mint megbízható közvetítő, amely képes arra, hogy összetett politikai célokat megvalósítható megoldásokká alakítson.

Ha a jelenlegi tűzszünet fenntart, az bizonyítékul szolgál majd arra, hogy a megbízható békéhez politikai akaratra és gyakorlati garanciákra egyaránt szükség van. Türkiye mindkettőt biztosította.

Gáza számára ez most egy törékeny, de valós esélyt jelent a helyreállításra, feltéve, hogy az izraeli támadások is véget érnek, és minden fél betartja a tűzszünetet.

Türkiye számára ez annak a külpolitikának a megerősítése, amely az erkölcsi elszántságot stratégiai képességekkel ötvözi, és a kétállami megoldást ismét a közel-keleti béke középpontjába helyezi.