Úttörő lépés történt a harci repülés történetében, a Bayraktar török hadiipari vállalat által fejlesztett Kizilelma elnevezésű pilóta nélküli harci repülőgép (UCAV) pontosan eltalált légi célpontot egy hazai gyártású, látótávolságon túli levegő‑levegő rakétával.

A valódi tesztre a múlt hónap végén került sor a Fekete‑tenger felett, Sinop közelében; ez volt az első nyilvános bemutató, amikor egy pilóta nélküli harci gép egy radarvezérelt rakétával semmisítette meg a kijelölt légi célt.

Ez a mérföldkő a pilóta nélküli légi járműveket a hagyományos felderítési és szárazföldi támadási szerepeken túlra viszi, és olyan leginkább vitatott területekre vezeti be őket, mint a levegő‑levegő harci képesség és a légi fölény megszerzése.

A küldetéslánc minden egyes elemét török képességekkel hajtották végre, a hazai fejlesztésű AESA radarral történő észleléstől a kijelölt célpontnak a hazai gyártású rakétával történő megsemmisítésig. Ez egy új korszak kezdetét jelenti az önrendelkezési képesség terén. Ugyanakkor ez fordulópontot jelent a globális légi erőviszonyokban is, mert megkérdőjelezi a pilóta nélküli rendszerek szerepéről és korlátairól korábban kialakult feltételezéseket, formálja a légi doktrínát, és befolyásolja a térség, valamint a tágabb nemzetközi hatalmi egyensúlyt.

Eddig a pilóta nélküli repülőgépeket elsősorban hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR) feladatokra, valamint korlátozott csapásokra használták. Korai rendszerek, mint az amerikai MQ-1 Predator és MQ-9 Reaper, vagy a török gyártásű Bayraktar TB2 sikeresen azonosította és megsemmisítette a földi célpontokat, de nem tudták átvenni az irányítást az égbolt felett.

Ezzel szemben a Bayraktar Kizilelma eredetileg olyan UCAV‑nak tervezett, amely képes levegő‑levegő összecsapásokra. A közelmúltbeli rakétateszt alátámasztotta ezt a tervezési koncepciót: a fedélzeti radarjával követett egy gyors, sugárhajtású drónt, és látótávolságon túlról semlegesítette azt egy hazai fejlesztésű, látótávolságon túli (BVR) rakétával.

Fontos megjegyezni, hogy a Kizilelma az első ismert UCAV, amely elindított és irányított egy radarvezérelt levegő‑levegő rakétát, és sikeres találatot ért el. Ez az eredmény Türkiyét több, nagyrészt fejlesztési vagy szimulációs tesztfázisban lévő, nagy horderejű „loyal wingman” projekt elé helyezi. Kiemelendő, hogy ezzel megelőzte más kezdeményezéseket, például Ausztrália MQ-28 Ghost Bat programját, amelyet a tervek szerint a jövő hónapban egy AIM-120 AMRAAM rakétával fognak éles tesztnek alávetni.

A teszt bizonyítja, hogy a tűzvezérlő radarral és hosszú hatótávolságú rakétákkal felszerelt fejlett UAV‑ok képesek fenyegetni és semlegesíteni az ellenséges repülőgépeket. Ez lehetővé teszi a légierő számára, hogy olyan feladatokra alkalmazzon pilóta nélküli platformokat, amelyek korábban kizárólag a pilótával repülő harci repülőgépek feladata voltak, mint például a határőrizet, a légi beavatkozások és a versenyképes légtérben végzett műveletek.

Hazai megsemmisítési lánc

A Kızılelma teszt egyik figyelemre méltó aspektusa az volt, hogy a megsemmisítési lánc minden láncszeme hazai gyártmányú volt. A Kizilelmát a Baykar, a MURAD AESA radart az ASELSAN, és a Gökdoğan levegő‑levegő rakétát a TUBITAK SAGE fejlesztette ki. Ez a hazai triász függetlenséget biztosít Türkiyének, hogy képességeit külföldi engedély nélkül telepítse, módosítsa vagy exportálja.

Sok állam szigorú engedélyezési rendszerrel szembesül, amikor fejlett rakétákat vagy érzékelőket szeretne beszerezni. Türkiye hazai ökoszisztémája elkerüli az ilyen korlátozásokat, és vonzóbbá teszi az országot olyan vásárlók számára, amelyek fejlett légi képességet szeretnének, de nem képesek nyugati hagyományos harci gépeket beszerezni.

A Baykar már széles körben értékesít drónokat, különösen a TB2-t. Ha a Kizilelma exportra alkalmas rendszerré válik, átformálhatja a regionális hatalmi viszonyokat, ahogy a TB2 tette a második Karabah‑háború és más konfliktusok során. A Baykar az olasz Leonardo-val folytatott együttműködése a gyártásban arra utal, hogy a Kizilelma európai vagy NATO erők felépítésébe is beilleszthető lehet.

Egy pilóta nélküli vadász megjelenése, mint a Kizilelma, mélyreható következményekkel jár a hadrendi felépítésre és a költségekre nézve. A modern negyedik- és ötödik generációs pilótás vadászgépek híresen drágák a beszerzésben és üzemeltetésben, nemcsak darabonként, hanem a pilóták kiképzéséhez, a karbantartáshoz és a biztonságukhoz szükséges infrastruktúra miatt is.

A UCAV‑ok csökkenthetik ezeket a terheket. A Baykar hangsúlyozta, hogy a Kizilelma célja, hogy a pilótás vadászokra jellemző feladatokat alacsonyabb üzemeltetési költséggel és kockázattal hajtsa végre. Ez lehetővé teszi a hadseregek számára, hogy azonos költségvetés mellett több repülőgépet állítsanak hadrendbe, miközben a legfejlettebb pilótás platformokat speciális küldetésekre tartalékolják.

Egy erő, amely pilótás és pilóta nélküli vadászgépek magas‑alacsony keverékére épül, képes lenne megosztott, veszteséggel számoló műveleteket végrehajtani, amelyek korábban túl kockázatosnak minősültek. A parancsnokok a legveszélyesebb elfogásokra, járőrözésekre vagy elnyomó küldetésekre UCAV‑okat rendelhetnek anélkül, hogy egy elvesztett pilóta politikai vagy emberi következményeivel kellene szembenézniük.

Ilyen kilátások erősítik azt a gondolatot, hogy a jövő légierői nem csupán néhány elit vadászt állítanak hadrendbe, hanem képesek lesznek rajokból vagy formációkból álló UCAV‑okat alkalmazni, amelyek együttműködnek pilótás repülőgépekkel vagy önállóan működnek. A nettó hatás több lefedettség és tűzerő lehet ugyanazon költség mellett.

Mélyreható következmények

Ez mélyreható következményekkel jár a doktrínára nézve. A légiharcra képes UAV‑ok bevezetése új réteget ad az elrettentéshez és megnehezíti az ellenfél tervezését. Elrettentési szempontból egy pilóta nélküli vadászflotta tartósan járőrözheti a határokat vagy a vitatott légteret, jelezve, hogy bármilyen jogsértésre elfogók reagálhatnak anélkül, hogy baráti pilóták életét kockáztatnák.

Ez növelheti az elrettentést, mivel a beavatkozás küszöbe alacsonyabb lehet. Egy ország hajlamosabb lehet drónokat bevetni ellenséges repülőgépek korai és ismételt konfrontálására, tudva, hogy egy elvesztett UAV politikai ára kisebb, mint egy lelőtt pilótaé.

Lényegében a UCAV‑ok bizonytalanságot visznek a képbe. Az a régi szokás, hogy egy ellenfél légierejét a pilótás vadászgépek számolásával mérik, már nem működik úgy, mint korábban.

Valószínűleg doktriner és beszerzési hullámhatást vált ki. A jövőben, amikor a légierők stratégiájukat vagy beszerzési listáikat készítik, számításba kell venniük a pilóta nélküli harci repülőgépeket, mint lehetséges alapvető eszközöket.

A Kizilelma tesztje valószínűleg messze túlmutat Törökországon. Más jelentős hatalmaknak is vannak hasonló projektjei — például az amerikai XQ-58A Valkyrie, a kínai GJ-11 lopakodó UCAV és az orosz S-70 Okhotnik — de egyik sem mutatott még nyilvánosan légiharc‑győzelmet pilóta nélküli rendszerrel. Törökország sikere sürgősségérzetet kelthet ezeknél a szereplőknél, hogy bizonyítsák vagy felgyorsítsák saját programjaikat.

A Kizilelma mérföldköve jelzi, hogy a pilóta nélküli repülőgépek átlépték egy küszöböt, és a légi fölényért folyó versenyben a támogatói szerepről az élvonalba kerültek.

A következő években a doktrínák, a kiképzési programok és a haderő összetétele átalakul.

Türkiye sikere nemcsak egy fordulópont, hanem stratégiai mérföldkő a háború jövőjében.