Donald Trump, már a január 20-i beiktatása előtt is merész expanzionista ötleteket terjesztett, amelyek visszatükrözik az Egyesült Államok intervencionista múltját. Az elmúlt időszakban olyan kijelentéseket tett, miszerint Kanadának az Egyesült Államok 51. Államának kellene lennie. Emellett követelte, hogy Panama adja át a Panama-csatorna feletti irányítását, valamint javasolta, hogy Grönlandnak – amely autonóm területként Dániához tartozik – nemzetbiztonsági célokból az Egyesült Államokhoz kellene tartoznia.

„Az emberek még azt sem tudják, hogy Dániának van-e jogi alapja ehhez, de ha van, akkor el kellene engedniük” – mondta el Trump a Mar-a-Lago-ban tartott sajtótájékoztatón.

Trump merész területi igényei, amelyek független nemzetek alá tartozó területeket érintenek, valószínűleg ismételten globális vitákat kelthettek. Habár az Egyesült Államok intervencionista története az amerikai kontinensen egy jól ismert történetet idéz fel.

Az ideológiai cselekedetek álcázása

Az Egyesült Államok kulcsszerepet játszott a határain kívüli anti-amerikai rezsimek megdöntésében Dél-Amerikában, ezzel formálva Argentína, Brazília, Chile és Bolívia politikáját, gyakran zavargásokat hagyva maga után.

Az Egyesült Államok legalább hat országban avatkozott be katonailag az amerikai kontinensen.

Mexikó

1846-ban az Egyesült Államok háborút indított Mexikó ellen, amely konfliktus 1848-ban a Guadalupe Hidalgo-i szerződésben tetőzött ki. A megállapodásban arra kényszerítették Mexikót, hogy mondjon le területeinek több mint feléről beleértve a ma az Egyesült Államokhoz tartozó Kaliforniát, Nevadát és Arizonát.

A szerződés megerősítette az Egyesült Államok irányítását a 3 évvel korábban annektált Texas felett. Habár a háború eredményeként kibővítették az amerikai határokat, keserű örökséget hagyott maga után.

USA későbbi elnöke, Ulysses S. Grant, úgy ítélte meg, ez „az egyik legigazságtalanabb háború, amelyet erősebb egy gyengébb nemzet ellen folytatott.” Ez az értékelése még ma is árnyékot vet az amerikai történelem ezen fejezetére.

 Kuba

Kubának az Egyesült Államokkal való viharos kapcsolata két megszállási időszakot is magában foglal, miután a 1898-as spanyol–amerikai háború után Spanyolország átadta a sziget irányítását Washingtonnak.

Kuba két amerikai megszállással nézett szembe: az első 1898-ban spanyol–amerikai háborút követően, a második pedig 1906-ban kezdődött, amikor az USA a „stabilizáció” érdekében vonult be az országba.

Az első megszállást (1898–1902) követően az Egyesült Államok elismerte Kuba függetlenségét. Ezt egyes történészek az amerikai vezetésű „nemzetépítés” korai példájaként értelmezik.

A második megszállás 1906-ban történt, amikor az országban politikai instabilitás alakult ki miután megbukott az Egyesült Államok által támogatott kormány. A megszállás 1909-ben ért véget, amikor az amerikaiakat támogató elnököt, José Miguel Gómezt megválasztották.

Bár ezek a beavatkozások Kuba stabilizálását célozták meg, rámutattak a sziget sebezhetőségére az amerikai befolyással szemben, egy olyan dinamikára, amely meghatározta Kuba modern történelmét.

Nicaragua

Nicaragua Közép-Amerika legnagyobb népességű országai közé tartozik, amely a 20. század elején lezajlott un. „Banánháborúk” idején vált az Egyesült Államok beavatkozásának középpontjává.

Bár Nicaragua 1838-ban kivívta függetlenségét, politikája — amelyet a liberálisok és konzervatívok közötti összecsapások jellemeztek — lehetőséget nyitott az amerikai befolyás számára.

1912-ben, a konzervatív vezetők felhívására, az amerikai csapatok megszállták az országot, és egészen 1933-ig fenntartották katonai jelenlétüket a szigeten.

Két évtizeden keresztül Washington rendkívüli hatalmat gyakorolt Nicaragua politikai és gazdasági életére, ezzel kihangsúlyozva szerepét, mint kulcsszereplő beavatkozó a régió történelmében.

Haiti

Haiti történelme az amerikai beavatkozásokkal összhangban tükrözi az ország folyamatos instabilitási küzdelmeit.

1915 és 1934 között az szigetország amerikai megszállás alatt állt, amelyet a társadalmi-gazdasági problémák kezeléseként álcáztak.

Valójában ez a beavatkozás az amerikai üzleti érdekeinek védelmét szolgálta, beleértve a Haitian American Sugar Company-t (HASCO) és a New York székhelyű központi bankot.

A megszállás mély nyomot hagyott Haitin, átalakította annak politikáját, valamint növelte a külföldi irányítás iránti ellenszenvet — ezzel létrehozva egy olyan dinamikát, amely továbbra is érezhető, miközben az ország biztonsági válsággal küzd.

Dominikai Köztársaság

A Dominikai Köztársaság is amerikai beavatkozással szembesült, miután az 1916-ban történt puccs rávilágított a nyugati gazdasági érdekek sebezhetőségére. Az adóssággal és politikai belső viszályokkal terhelt ország az amerikai irányítás újabb színhelyévé vált a Karibi-térségben.

A 1924-ig tartó amerikai megszállás célja a régió stabilizálása volt, eközben pedig kihasználta hozzáférését Latin-Amerika egyik legnagyobb aranybányájához. Az ország aranybányáját jelenleg a kanadai Barrick Gold (60%-os tulajdonrész) és az amerikai Newmont (40%-os tulajdonrész) működteti.

Panama

1903-ban, elszakadt Kolumbiától és kikiáltotta függetlenségét az Egyesült Államok támogatásával. Panama ezzel közvetlenül hozzáfért a globális kereskedelem számára létfontosságú Panama-csatornához, amelynek kiépítése egészen a 20. század végéig tartott.

A Panama-csatornát, amelyet főként az Egyesült Államok támogatásával építettek ki 1903 és 1914 között Washington birtokolta és üzemeltette egészen 1977-ig. 1999-ig Panama és az Egyesült Államok közösen irányította ezt a stratégiailag kiemelt szerepet játszó területet.

1989-ben, George H. W. Bush elnöksége alatt az Egyesült Államok inváziót indított Panama ellen, amely következtében több polgár és katona életét vesztette. Manuel Noriega, egykori CIA-szövetséges, előbb lemondott, majd letartóztatták. Az amerikai megszállás az 1990-es évek elején ért véget, miután beiktattak egy USA-párti elnököt.

Trump retorikai közeledése Kanadához, Grönlandhoz és a Panama-csatornához talán túlzásnak tűnhet, de rámutat egy mélyebb igazságra: az Egyesült Államok már régóta arra használja katonai és politikai erejét, hogy kiterjessze befolyását az amerikai kontinensen.