Az ENSZ különmegbízottja a megszállt palesztin területekre vonatkozóan találkozót tartott a francia parlament képviselőivel.

Francesca Albanese hétfőn nyitotta meg az ülést azzal a megjegyzéssel, hogy az évek során megváltozott a jogról alkotott felfogása. „Harminc évvel ezelőtt a jogban bizonyosságot és stabilitást láttam” – jelentette ki. „A korral és a jog gyakorlásával, úgy éreztem, hogy ez egy olyan hivatás, amely az igazságot és az igazságosságot szolgálja, azonban olyan választásokat is jelenthet, amelyek mások szabadságát befolyásolják.”

A képviselőknek elmondta, jogi munkája, amelyet „hídépítő szerepként” jellemzett, paradox módon célponttá tette őt. „Érdekes, hogyan változtatta meg ez a szerep az életemet, mert ma aktivistaként támadnak” – fogalmazott.

Elkötelezettségét azzal indokolta, hisz abban, hogy „az, amit a palesztinokkal tesznek, éppen az igazságosság ellentéte.”

Ugyanakkor kihangsúlyozta a semlegesség fontosságát — nem közömbösségként, hanem módszerként arra, hogy a bizonyítékokat személyes előítéletektől mentesen vizsgáljuk. „A semlegesség az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a tényeket saját elképzeléseinktől függetlenül vizsgáljuk meg” – mutatott rá.

Albanese kiterjedt megjegyzéseket tett a nemzetközi jogról, Európa politikai légköréről és azokról a személyes következményekről, amelyekkel jelentései palesztin témájú közzététele óta szembesült.

Európa az „Izrael állama által diktált stratégiai vonalak” hatása alatt áll

Albanese emellett az európai politikai és médiakörnyezet egyes szegmenseit kritizálta, azt állítva, hogy mindkettőt erősen befolyásolják „az Izrael állama által diktált stratégiai irányvonalak.”

„Nem normális” – jelentette ki –, „hogy olasz parlamenti képviselők olyan szervezetek által finanszírozott utazásokon vesznek részt Izraelbe, amelyek kapcsolatban állnak az izraeli hadiiparral.”

Hozzátette, bizonyos politikai és sajtó narratívákat „egy gyarmati szemléletmód formál, amellyel soha nem szálltak szembe teljes mértékben.” Beszéde során az izraeli történész, Raz Segal szavait idézte: „az etnikai tisztogatás gondolata nem Hitlerrel született meg, és nem is vele halt meg.”

Albanese szerint a palesztin tapasztalat „arra kényszeríti Európát, hogy saját múltját összekapcsolja a múltjával.” Mindemellett kihangsúlyozta, hogy a holokauszt „nem egy elszigetelt anomália volt, hanem az a pillanat, amikor azok az uralmi eszközök, amelyeket őslakos népek ellen alkalmaztak, Európába kerültek.”

„Palesztina lehetőséget ad arra, hogy megértsük ezt a kapcsolatot” – tette hozzá.

Folyamatos fenyegetések, szankciók

Albanese ismertette azokat a személyes következményeket is, amelyekkel szembe kellett néznie, miután nyilvánosan beszélt a gázai helyzetről.

„Az én életem és a családom élete nem a legfontosabb” – mondta. „Amit mindannyiunknak együtt kell tennünk, az a népirtás megállítása, a tartós megszállás és az apartheid véget vetése. Meg tudjuk és meg kell tennünk. A jog megköveteli.”

Kiemelte, hogy az Egyesült Államok júliusi szankciói miatt nem tud bankszámlát nyitni és a fizetését sem kapja meg. „Ezek a szankciók amerikai utazási tilalmat és pénzügyi korlátozásokat tartalmaztak, hasonlóan azokhoz, amelyeket az iráni vezetőre vagy (Vlagyimir) Putyinra róttak ki” – mondta a francia törvényhozóknak.

Albanese elmondta, hogy a szankciók hogyan érintették családját. Washingtonban született lánya és a férje — aki egy amerikai szervezetnél dolgozik — most azzal a kockázattal néznek szembe, hogy letartóztathatják őket, ha az Egyesült Államokba utaznak.

„A férjemet akár egymillió dollárra is megbírságolhatják, ha anyagilag támogat valakit, akire a szankciók vonatkoznak” – mondta. A család továbbá nem férhet hozzá washingtoni lakásukhoz. „Mindez még a 12 éves lányomat is érinti” – tette hozzá.

„Nem csupán a vagyonaim zárolásáról vagy a számlám befagyasztásáról van szó. Sehol nem tudok bankszámlát nyitni, illetve több százai szakmai kapcsolatom is megsérült a következmények miatt” – mondta.