Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által elkészített adatok arra utalnak, hogy egy néma világjárvány gyorsan és megkülönböztetés nélkül pusztít a világban. A magány és a társadalmi elszigetelődés világszerte számos halálesetért felelős.

"A magány komolyan hatással bír az egészségre és a jólétre" - mondta el Alana Officer, a WHO demográfiai változásért és egészséges öregedésért felelős egységének vezetője TRT Worldnek.

"A rendelkezésre álló bizonyítékok azt sugallják, hogy a társadalmi kapcsolatok hiánya valóban egyenlő vagy akár nagyobb kockázatot jelent a korai elhalálozásban, mint más ismert kockázati tényezők, mint például a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, az elhízás, valamint a légszennyezés."

A szakértők szerint a magány, legyen az valós vagy érzékelt, növeli az egyén öngyilkosság, stroke, szorongás, demencia, depresszió és még sok más betegség kockázatát. Példának okáért a magány a WHO szerint 30%-kal növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Számos tényező

"A WHO a társadalmi elszigeteltséget úgy határozza meg, mint a társadalmi kapcsolatok elégtelen számát, a magány pedig az emberi kapcsolatok hiányának társadalmi fájdalmát jelenti."

Gondoljunk arra, amikor a tömegben magányosan érezzük magunkat. Sokunk érezhetett így valamikor az életében.

A feltételezéssel ellentétben, miszerint a nyugati országokban túlnyomó részt az idősek szenvednek társadalmi elszigeteltségtől és magánytól, a jelenség valójában a világ minden korosztályát érinti.

"A világ időseinek körülbelül 25%-a tapasztal társadalmi elszigeteltséget és magányt, míg a fiatalok 5-15%-a szociálisan elszigetelt," - mondta el Officer, hivatkozva a WHO kutatásának megállapításaira.

Bár meglepően hangzanak, az ENSZ-hez tartozó ügynökség szerint ezek valószínűleg alábecsült számok. Mégis, valódi és súlyos közegészségügyi problémát emelnek ki, amely sürgős figyelmet követel.

"Sok ember tapasztalja meg a magányt, ami "hihetetlenül káros," - figyelmeztett Officer.

Társadalmi kapcsolat bizottság

Tavaly az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy új bizottságot hozott létre a társadalmi kapcsolatok vizsgálata érdekében, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a magányt komoly egészségügyi fenyegetésként kell kezelni. A következő három évben ez a bizottság arra fog összpontosítani, hogy megtalálja a leghatékonyabb módszereket a magány kezelésére.

A bizottság három éves megbízatással bír, amely alatt hangsúlyt fog fektetni arra, hogy társadalmi kapcsolatok hogyan javítják a közösségek és társadalmak jólétét, illetve segítik elő a gazdasági, valamint a társadalmi fejlődést és innovációt.

"Remélem, a bizottság munkája révén az emberek jobban képesek lesznek felismerni, mikor tapasztalnak magányt és társadalmi elszigeteltséget, valamint képesek lesznek felismerni azt, hogy ezzel kapcsolatban mit is tehetünk.” - mondta el Officer.

Az elszigeteltség tünetei

A szakértők megjegyezték, előfordulhat az, hogy valaki több társadalmi tevékenység részese, házas, vagy többgenerációs háztartásban él, mégis magányosnak érezheti magát.

"A társadalmi kapcsolatok ötlete valójában arról szól, hogy [az adott személy] mennyire érzi magát közel és kapcsolatban másokkal, legyen az a munkahelyén, szomszédságában vagy közösségében." - magyarázta Alana.

Ha az emberek nem kapnak támogatást, amikor a legnagyobb szükségük van rá, valószínűleg társadalmilag elszigeteltté válnak.

Officers szerint ez akkor történik meg, amikor az érzelmi vagy fizikai támogatás, vagy akár az emberi kapcsolatok "megterheltek" vagy "tele vannak konfliktusokkal".

"Lehet, hogy nem állnak elég közel egymáshoz vagy nem meggyőzőek ahhoz, hogy kapcsolódva érezzék magukat a munkahelyükön, a szomszédságban vagy a közösségükben."

Társadalmi-gazdasági hatás

Szélesebb kontextusban bármilyen helyzet, amely az emberek örömét veszi, rosszabb gazdasági eredményekhez vezethet. A munkahelyi elszigeteltség és a támogatottság hiánya munkahelyi elégedetlenséghez, valamint rosszabb teljesítményhez vezethet. Kivételes körülmények között a felmondás vagy a munkából való elbocsátás még jobban elszigetelheti az embereket.

"Amikor észreveszed, hogy nem vagy boldog, illetve nem vagy elégedett a kapcsolataid mértékével vagy minőségével, fontos, hogy ezzel kapcsolatban tegyél valamit," - tanácsolta Officer, elismerve, hogy néha ez sokkal nehezebb lehet, mint ahogy azt az emberek gondolják.

A WHO vezetője, Tedros Adhanom az X bejegyzésében elismerte a magány kihívásának súlyát és méretét. "Többet kell beszélnünk róla nyíltan. Rendben van, ha segítséget kérsz," írta.

A fiatalok körében a társadalmi elszigeteltség rosszabb oktatási eredményekhez vezethet. A WHO szerint a bizonyítékok azt mutatják, a magányt érző középiskolás fiatalok nagyobb valószínűséggel hagyják abba az egyetemet.

"Afrika szerte és azon túl újra kell fogalmaznunk a magányról szóló narratívát. A társadalmi kapcsolatokba való befektetés elengedhetetlen a produktív, ellenálló és stabil gazdaságok létrehozásához, amelyek elősegítik a jelenlegi és jövőbeli generációk jólétét." - jegyezte meg az Afrikai Unió ifjúsági megbízottja, a bizottság társelnöke, Chido Mpemba.

A kapcsolat ereje

Személyes szinten Officer szerint hasznos lehet másoktól segítséget kérni, vagy apró lépéseket tenni, mint például a képernyőidő telefonhívásra való cseréje."Ahelyett, hogy csak üzenetet küldesz valakinek, tedd meg azt a telefonhívást."

Egyéb gyakorlati megoldások közé tartozik a családunkkal és a barátainkkal való időtöltés gyakoribbá tétele. Officer arra is bátorítja az embereket, hogy vegyenek részt olyan tevékenységekben, amelyek lehetővé teszik a több vagy jobb minőségű társadalmi kapcsolatokhoz való hozzáférést.

“Csatlakozhat egy csoporthoz, klubhoz, valamihez, ami érdekli, elkezdhet egy új hobbit,” tanácsolta, hozzátette, "a szomszédok köszöntése vagy a helyi boltossal való kapcsolattartás" is hasznos gesztust jelenthet.

A közösségi munka is segít csökkenteni a társadalmi elszigeteltséget. Az ötlet, hogy támogassunk egy szomszédot vagy valaki mást, "általában nagyobb kapcsolódó érzést ad," - mondta el Officer.

Míg a világ várakozik a Magányos Bizottság ajánlásaira, szükség van arra, hogy fogadjunk el olyan intézkedéseket, amelyek már bizonyítottan segítenek. A pszichológiai beavatkozások, mint a terápia és a tanácsadás hatékonyak lehetnek. Fontos, hogy ne habozzunk segítséget kérni, ha elszigeteltnek érezzük magunkat.

Kevésbé magányos világ

A magányt és társadalmi elszigeteltséget tapasztaló emberek támogatására irányuló mechanizmusoknak hozzáférhetőbbeknek kell lenniük.

"Figyelembe véve a magány és az elszigeteltség mélyreható egészségügyi és társadalmi következményeit, kötelességünk olyan mértékű befektetéseket eszközölni a társadalom szövetének újjáépítésére, mint amilyeneket más globális egészségügyi problémák – például a dohányzás, elhízás és addikciók kezelésében tettünk," - mondta el az Egyesült Államok főképviselője, illetve a bizottság elnöke Dr. Vivek Murthy.

"Együtt egy kevésbé magányos, egészségesebb és ellenállóbb világot építhetünk."