Japán-szerte a táplálékhiány és a vidéki területek elnéptelenedése miatt a lakott területekre bemerészkedő medvék és az emberek közötti konfliktusok történelmi csúcsra emelkedtek.
Az országban tavaly több mint 230 embert támadtak meg medvék, és 13-an vesztették életüket, ami után a hatóságok úgy döntöttek, hogy lépeseket tesznek az ügyben.
Miután a kormány enyhítette a lakott területeken a vadászat szabályait és országszerte csapdákat helyeztek ki, mintegy 12 000 ázsiai feketemedvét és 2 000 barnamedvét — összesen több mint 14 000-t — öltek meg.
Az irtáspolitika nem állította meg a támadásokat.
Bár a medveállomány körülbelül negyedét eltávolították, az esetek nem szűntek meg. Az új vadászidény kezdete óta legalább kilenc különböző régióban jegyeztek fel több mint 35 támadást, amelyek következtében hatan életüket vesztették. A településeken feltűnő medvék miatt egyes városokban több tucat iskolában szüneteltették az oktatást.
A szakértők a regionális kipusztulás kockázatára figyelmeztetnek.
Környezetvédelmi szervezetek és vadvédelmi szakértők szerint az ázsiai feketemedvék — amelyek világszerte veszélyeztetettnek számítanak — ilyen ütemű elejtése helyi kipusztuláshoz vezethet.
Emellett hangsúlyozzák, hogy Japánban a valódi medveállomány pontosan nem ismert, így a tudományos felmérések nélküli intenzív irtás visszafordíthatatlan károkat okozhat a populációban.
A Környezetvédelmi Minisztérium viszont egy három évig tartó, átfogó számlálást indított az állomány felmérésére.
Az éghajlati válság és az elnéptelenedő vidékek a medvéket a települések felé vonzzák.
A támadások hátterében az éghajlatváltozás által az erdőökoszisztémában okozott károk állnak. A rendkívüli hőségek és az aszály miatt a medvék téli álom előtti fő táplálékát jelentő tölgy- és bükkmagvak nagy mértékben hiányoznak. Az erdőben nem találva elegendő élelmet az állatok bemerészkednek az elnéptelenedett kertekbe és a gondozatlan gyümölcsfákkal rendelkező falvakba, amelyeket a fiatalok városba költözése hagyott hátra.
A vadvédelmi szakértők szerint a pusztításra épülő megközelítések helyett olyan megelőző intézkedéseket kellene tenni, mint például a települések köré elrettentő kerítések felállítása, az elöl hagyott szerves hulladékok összegyűjtése, valamint kritikus időszakokban az erdőkbe kontrollált módon történő táplálék-kiegészítést.
