A PKK terrorszervezet szíriai ága a YPG által vezetett SDF terrorszervezet feloszlatása potenciális mérföldkő lehet Türkiye évtizedek óta tartó azon törekvésében, hogy megfékezze a területén és azon túlmutató terrort.
Az SDF-t erőteljesen domináló YPG – a PKK terrorszervezet szíriai ága – a közelmúltban jelentette be feloszlását és azt, hogy beolvad a szíriai hadseregbe.
A PKK – amelyet Türkiye, az Egyesült Államok, az Európai Unió és több más ország is terrorszervezetnek minősít – és kapcsolódó ágai tízezrek haláláért felelősek Türkiyében és szerte a régióban.
Számos tényező tette lehetővé, hogy a PKK terrorszervezet ilyen hosszú ideig fenntartsa magát. A szervezet működésének lehetőségét a távoli hegyi terep, a fegyverhez való hozzáférés és a hagyományos katonai műveletek korlátai az ilyen környezetben mind segítették.
Ugyanakkor a harctéren túli fejlemények talán még meghatározóbbnak bizonyultak abban, hogy a szervezet folytathatta terrorkampányát.
Fontos tényező volt a pro‑PKK politikai mozgalmak részvétele Türkiye politikai rendszerében. A 2015 júniusi országgyűlési választáson a PKK‑hoz köthető HDP 13,12 százalékot szerzett, tehát átlépte a 10 százalékos választási küszöböt.
Az eredményt részben a kurd származású szavazók, részben pedig a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártját (AK‑Párt) ellenző baloldali és világi szavazók támogatásának tulajdonították.
A váratlanul erős választási szereplés kritikus pillanatban befolyásolhatta a PKK terrorszervezet vezetésének számításait.
Abban az időben Ankara és a csoport között 2013 óta zajlott egy békefolyamat, amelyben a leszerelés is napirenden szerepelt. A PKK azonban a fegyveres harc feladásától eltérően végül folytatta a fegyveres tevékenységet.
A szíriai események később újabb lehetőséget teremtettek. A polgárháború és az állami hatalom összeomlása Észak‑Szíria egyes részein lehetővé tette, hogy a YPG terrorszervezet nagy területeket foglaljon el és tartson ellenőrzése alatt.
Az ILIÁ terrorszervezet megjelenésével a YPG Washington fontos partnerévé vált a terrorcsoport elleni harcban.
Az SDF ernyője alatt a YPG jelentős amerikai katonai támogatást és légi fedezetet kapott, és végül Északkelet‑Szíria jelentős részét az ellenőrzése alatt tartotta.
Ez a megállapodás azonban most úgy tűnik, véget ér.
Miért oszlott fel a PKK terrorszervezet?
A legutóbbi fejlemények szoros kapcsolatban állnak a PKK terrorszervezet saját feloszlatási folyamatával.
2025 februárjában a terrorszervezet bebörtönzött vezetője, Abdullah Öcalan a PKK leszerelésére és feloszlatására hívta fel a szervezetet.
A Türkiyében bekövetkezett politikai és jogalkotási változások keretet adtak ahhoz, hogy a harcosok letegyék fegyvereiket és visszaintegrálódjanak a civil életbe.
A jelentések szerint a leszerelést török és iraki hatóságok felügyelik.
A döntés nem egy elszigetelt esemény volt. Évek óta Ankara katonai nyomás és diplomácia kombinációjával vette célba a PKK terrorszervezezez, beleértve a szíriai és iraki kapcsolódó szervezeteket is.
Türkiye erősen ellenezte, hogy Washington együttműködjön a YPG-vel, azzal az érvel, hogy amit Ankara terrorszervezetnek tart, az nem lehet hatékony eszköz egy másik terrorszervezet, az ILIÁ felszámolására.
A diplomáciai költségek, köztük a fegyverszállítások körüli viták és a NATO‑szövetségesekkel fennálló feszültségek ellenére Türkiye folytatta a PKK és az YPG elleni terrorellenes kampányát.
Ankara több határon átnyúló katonai műveletet is végrehajtott Észak‑Szíriában és Irakban, ami jelentősen csökkentette a csoportok mozgási szabadságát.
A szíriai fejlemények végül tovább módosították a stratégiai egyenleget.
Miután Basar al-Aszád zsarnoki rezsimje 2024 decemberében megbukott, Szíria hatalmi egyensúlya drámai módon megváltozott.
Egy új kormány megjelenése, valamint Türkiye támogatása Damaszkusz iránt olyan helyzetet teremtett, amelyben az YPG terrorszervezet már nem számíthatott ugyanarra a mértékű amerikai védelemre.
A YPG azzal számolt, hogy Washington támogatása folytatódik. Azonban Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök és Donald Trump amerikai elnök közeli kapcsolata, valamint az Egyesült Államok döntése, miszerint csökkenti katonai jelenlétét Szíriában, megváltoztatta ezeket a számításokat.
Türkiye emellett jelezte, hogy szükség esetén katonailag támogatná a szíriai kormányt. Amikor a YPG terrorszervezet szembesült azzal a kilátással, hogy egy Türkiye által támogatott szíriai kormánnyal kerülhet konfliktusba, egyre kevesebb lehetősége maradt.
A harctér megváltozott
Miközben a YPG terrorszervezet stratégiai helyzete Szíriában romlott, magát a PKK terrorszervezetet már korábban komoly visszaesés érte.
A 2010‑es évek közepétől Türkiye egyre inkább drónokra támaszkodott annak érdekében, hogy PKK‑állásokat és parancsnokokat célozzon meg.
A drónok bevezetése alapvetően megváltoztatta a konfliktus jellegét. A PKK terrorszervezet tagjai egyre inkább visszavonultak a török területről, és menedéket kerestek az észak‑iraki hegyvidéken, ahol igyekeztek elkerülni a felderítést és a precíz csapásokat.
A hatás jelentős volt: a PKK által elkövetett terrortámadások Türkiyén belül drámai módon csökkentek, miközben a szervezet nyílt működési lehetőségei erősen korlátozódtak.
Még formális leszerelés nélkül is gyakorlati lehetőségeik nagy része barlangokból és föld alatti rejtekhelyekről való működésre zsugorodott.
Ebben az értelemben a feloszlatási folyamat nem csupán politikai döntésként érthető, hanem a katonai egyensúly alapvető elmozdulásának következményeként is.
A fejlemények Türkiyén belül vitát váltottak ki, különösen azok körében, akik ellenzik a PKK-val folytatott tárgyalásokat.
Érvelésük egyszerű: ha a szervezetet már katonailag legyőzték, miért tárgyaljon vele a kormány?
A kormány válasza azon a megkülönböztetésen alapul, hogy különbséget kell tenni egy fegyveres szervezet legyőzése és az évtizedes konfliktus társadalmi‑politikai következményeinek rendezése között.
A kormányzati koalíció, amelyet az AK‑Párt és a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) vezet, hangsúlyozta a török és kurd származású állampolgárok közötti szolidaritás megerősítését.
Ebből a nézőpontból a cél nem csupán a PKK terrorszervezet legyőzése, hanem annak biztosítása, hogy a kurd származású állampolgárok ne érezzék a konfliktus végét a saját vereségüknek.
Egy tartós rendezéshez ezért többre van szükség, mint katonai győzelemre: meg kell akadályozni, hogy az erőszak évtizedei alatt felhalmozódott ellenségeskedés állandó társadalmi megosztottsággá váljon.
Az, hogy a PKK terrorszervezet tagjai leteszik fegyvereiket és ahol jogilag lehetséges, visszatérnek a civil életbe, ennek a szélesebb stratégiának részeként értelmezhető.
A katonai győzelemtől a politikai rendezésig
Egy bizonyos értelemben majdnem minden érintett szereplő nyerhet a PKK terrorszervezet feloszlásával.
Türkiye lezárhatja az évtizedek óta tartó terrorcselekmények sorozatát. Szíria és Irak területi stabilitásban részesülhet, a kurd közösségek számára pedig csökkenhet az erőszak, és megnyílhat a politikai jövő lehetősége fegyveres szeparatista mozgalom nélkül.
Azonban nem minden regionális szereplő fogadja pozitívan ezt a kimenetelt.
Különösen Izrael tekintette potenciális stratégiai partnernek olyan államok, mint például Türkiye és Szíria ellenhatásaként.
A logika viszonylag egyszerű volt: a kormányokkal szemben álló csoportok hasznos ellensúlyokként szolgálhatnak.
Bár a PKK terrorsszervezet Türkiye elleni használatának lehetősége már csökkent, a YPG terrorsyerveyet a poszt‑Aszád korszakban potenciálisan értékes partner lehetett Szíriában.
Ankara azonban katonai, diplomáciai és politikai eszközök kombinációjával igyekezett megelőzni ezt a forgatókönyvet.
A cél az volt, hogy meggyőzzék a csoportot: integrálódjon Szíria új politikai és biztonsági struktúráiba, ahelyett hogy tartós autonómiát próbálna kiharcolni.
Ennek eredményeként Izrael nem tudta az YPG‑t az Egyesült Államok egykori stratégiai szerepének pótlására felhasználni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Izrael kivonult volna a szíriai ügyekből: katonai jelenléte Dél‑Szíria egyes részein és kapcsolatai a drúz közösséggel továbbra is fontos elemei a változó regionális egyensúlynak.
A PKK/YPG terrorszervezet feloszlása ezért olyan fordulópontot jelenthet, amely messze túlmutat Türkiye határain.
Ankara katonai nyomásának, diplomáciájának és politikai elköteleződésének kombinációja fokozatosan szűkítette a szervezet mozgásterét Türkiyében, Irakban és Szíriában.
Ha a folyamat sikeresen lezárul, a következmények túlmutathatnak a PKK terrorkampányának közvetlen végét jelentő hatásokon.
Türkiye kiléphet a négy évtizedes konfliktusból egy stabilabb török–kurd viszonyrendszerrel, míg Szíria és Irak profitálhat egy jelentős fegyveres nem állami szereplő kikerüléséből.
A szélesebb jelentőség abban állhat, hogy a PKK/YPG terrorszervezet végét bemutathatja: a katonai győzelem önmagában nem elegendő a tartós békéhez.
Ankara most azzal a kihívással néz szembe, hogy a szervezet katonai vereségét tartós politikai rendezéssé alakítsa — olyanná, amely elválasztja az ország kurd népességét attól a terrorista kampánytól, amely a nevében képviselni kívánta őket.
Ha ez sikerül, a PKK/YPG terrorszervezet feloszlatása több lehet, mint egy terrorkampány vége: kezdete lehet egy új stabilitási időszaknak Türkiyében, Szíriában és Irakban, amelynek potenciális szélesebb következményei lehetnek Iránra és a közel‑keleti térségre nézve is.
