Habár a planetológusok között egyetértés van abban, hogy nagyjából 4,51 milliárd évvel ezelőtt egy Theia nevű hatalmas égitest a Földnek ütközött, és ennek következtében alakult ki a Hold, az ütközés részletei továbbra is nagy rejtélynek számítanak. A Hold felszínét borító világos ásványok arra utalnak, hogy az égitest egykor több ezer fokos, hatalmas magmaóceán volt.

Az amszterdami Vrije Egyetemen végzett laboratóriumi kísérletek során a Hold mélyében uralkodó rendkívüli nyomás- és hőmérsékleti viszonyokat próbálják rekonstruálni, hogy megértsék, miként szilárdult meg ez az olvadt tömeg. Ugyanakkor a rendelkezésre álló fizikai adatok nem teljesen egyeznek az elméleti modellekkel.

A kémiai hasonlóság ellentmondása

A Hold keletkezésének legnagyobb problémája az, hogy a klasszikus szimulációk szerint a Hold nagy részét a becsapódó idegen égitestből (Theia) kellett volna felépülnie. Amennyiben a Theia a Naprendszer egy másik régiójából érkezett, kémiai összetétele eltérőnek kellett volna lennie a Földétől. Ezzel szemben az Apollo-missziók által hozott minták azt mutatják, hogy a Hold szinte „a Föld másolata.”

Ez arra ösztönzi a kutatókat, hogy radikálisabb forgatókönyveken gondolkodjanak, például azon, hogy a Föld akkor még nem alakult ki teljesen, vagy egy hozzá hasonló méretű égitesttel ütközve a különböző kőzetek és kémiai anyagok összekeverednek.

Bolygónk nullpontja

A Hold eredetének megértése gyakorlatilag egyenértékű annak megértésével, hogy miként írta át a Föld történetét, és hogyan alakult át a mai formájává. A kutatások szerint ez a hatalmas ütközés gyökeresen megváltoztatta a Föld geológiáját.

Bár az emberiség évtizedekkel ezelőtt már a Hold felszínére lépett, az, hogy ez a hűséges holdunk miként vált le a bolygóról vagy miként kapcsolódott hozzá, továbbra is a modern csillagászat egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye marad.