Egyrészt az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus, másrészt az Irán–Izrael–USA hármasa által kirobbantott, és az Öböl menti térségre való kiterjedéssel fenyegető háború… A világ több mint fél évszázad után először él át ilyen súlyos, hosszan tartó és nagy területet érintő válságot.

Természetesen ez a helyzet komoly nehézségeket okoz azoknak az államoknak, amelyek azt hitték, a második világháború után kialakult rend soha nem ér véget. Ha összeállítanánk a bizonytalanságban vergődők listáját, nem lenne meglepő, ha európai országok kerülnének az élre. A kontinens különböző fővárosaiban megfigyelhető jelek azt mutatják, hogy szinte egyikük sem áll készen egy valódi háborúra.

A kimerült rakétakészletek pótlása egyáltalán nem könnyű

Azok az országok, amelyek helyesen értelmezik a nagy képet, tisztában vannak azzal, hogy a világ már nem olyan, mint régen, és azzal is, hogy ennek a háborús helyzetnek aligha látszik hamar vége. Ez áll a több milliárd dolláros szerződések, az új szövetségek és az együttműködési szándékok alapján.

A háborúval együtt napnál világosabbá váló problémák egyike a készletekben lévő lőszer gyors kimerülése, és az, hogy újak beszerzése jóval nehezebb, mint hinnénk. Ez a helyzet minden lőszerfajtára igaz, de az egyik leginkább érintett kategória a rakéták.

Figyelemre méltó, hogy az olyan gyártóóriás, mint az Egyesült Államok, vagy azzal hencegő Oroszország mára ebbe a helyzetbe jutott. Nem titok, hogy mindkét nagyhatalom készletei — rakéták, lőszerek és fejlett rendszerek — kritikus szintre csökkentek.

Az is világos, hogy Irán, amely hosszú ideje „nagy háborúra” készült, gyorsan felélte a fejlett rakétakészletét; ugyanakkor Ukrajna, amely nagy támogatást kap a világ minden tájáról, rendkívül nehéz időszakon megy keresztül.

Jelenleg globális szinten rakétakészlet-hiány tapasztalható, és várhatóan ez a probléma tovább súlyosbodik.

Türkiye lehet az ország, amely kitölti az űrt a rakétagyártásban

Ilyen képben nem meglepő, hogy Türkiye is lép színpadra. Hiszen Ankara hosszú évek óta dolgozik azon, hogy saját rakétákat fejlesszen ki.

Azok a vállalatok, amelyek a hazai/nemzeti rakéták kifejlesztésén fáradoznak, valójában igen hosszú és ugyanolyan nehéz utat jártak be. Rengeteg pénz, hosszú idő és komoly kihívások után a török vállalatoknak sikerült megvalósítaniuk a rakétaprojekteket.

A mai helyzetet tekintve a ROKETSAN-tól az MKE-ig, az ARCA-tól a Baykarig, a TÜBİTAK SAGE-tól és a Kale Savunmáig számos vállalat koronázta meg sikerrel a vállalt rakétaprojekteket. Pontosabban: Türkiye túljutott a legnehezebb szakaszon, és olyan helyzetbe került, hogy egyes rakétaprojekteket sorozatgyártásra lehet vinni.

Ankara páncéltörő-, irányított-, légvédelmi- és ballisztikus rakétái sorozatgyártásban vannak. Emellett a török védelmi ipari vállalatok teljes kapacitással termelnek.

Egy ilyen nagy kockázatú időszakban nincs helye annak az európai hozzáállásnak, hogy „várjunk akár tíz évet is, és majd mi előállunk a saját termékünkkel”. A háború a küszöbön áll. Ezért a szükségletek már nem a holnapé, hanem a mai igényekként jelennek meg.

Azoknak az országoknak, amelyek valahogy pótolni kívánják rakétakészleteiket, a beszállítók száma erősen korlátozott. Ebben a helyzetben sokan úgy vélik, hogy Türkiye egy jól megszervezett kormányzati tervvel előnyre tehet szert, és képes lesz mind Európa, mind más régiók megrendeléseit teljesíteni.