1897-ben a krétai kérdés miatt kiéleződő feszültség az Oszmán Birodalmat és Görögországot a háború szélére sodorta. Görögország az európai államok támogatására támaszkodva terjeszkedési politikát folytatott az oszmán területek felé. Különösen a krétai és thesszáliai tevékenységek növelték a két ország közötti feszültséget.

1897 áprilisában a görög csapatok átlépték az oszmán határt és megtámadták. Erre az Oszmán Birodalom hadat üzent, és mozgósította hadseregét Edhem pasa parancsnoksága alatt. Az oszmán hadsereg olyan frontokon győzte le a görög csapatokat, mint a catalcai, a yenişehiri, a dömekei és az ioanninai frontokon. A görög hadsereg váratlanul gyors visszavonulása mozgósította az európai államokat.

Az európai államok közvetítésével megkezdett tárgyalások eredményeként 1897. december 4-én békeszerződést írtak alá. A szerződés értelmében Görögország vállalta, hogy háborús kártérítést fizet az Oszmán Birodalomnak. Thesszália, amelyet a háború során az oszmán hadsereg elfoglalt, kisebb határmódosításokkal visszakerült Görögországhoz.

Az 1897-es oszmán-görög háború az Oszmán Birodalom egyik utolsó katonai győzelmeként vonult be a történelembe. Ez a háború azonban rávilágított az Oszmán Birodalom nehézségeire és az európai államok beavatkozására is. Olyan problémák, mint az Égei-tenger és a szigetkérdés, ma is fontos szerepet játszanak a török-görög kapcsolatokban.