Mehmet Emre KahramanA közelmúltban nőtt a drónok száma Kelet-Európában, az rávilágított a kontinens légvédelmi képességeinek jelentős hiányosságaira. Ez az aggasztó helyzet komoly kérdéseket vetett fel Európa azon képességével kapcsolatban, hogy miként tudna reagálni arra, hogy csapatban nagyszabású támadást intézne drónraj.
A legjelentősebb esemény szeptember 9-10. éjszakáján történt Lengyelország felett, amikor állítólag közel 20 orosz drón lépett be az ország légterébe. Lengyel F-16-os vadászgépeket, valamint szövetséges repülőgépeket vezényeltek ki a megsértő drón elfogására. Bár néhány drónt sikerült elfogni és megsemmisíteni, mások elkerülték a felderítést.
Ez a sebezhetőség nem csak Lengyelországban mutatkozott meg: Románia közel egy órán át figyelt egy drónt a légterében, Észtország több megsértést jelentett, míg Dániában azonosítatlan drónok ideiglenes repülőtéri lezárásokat és katonai létesítményekben pánikot okoztak.
A megsértések mintázata azt mutatta, hogy a fenyegetés nem elszigetelt, hanem a szövetséges légterek biztonságát érintő szélesebb kihívás része. A biztonsági fenyegetésre válaszul Lengyelország a NATO-szerződés 4. cikkelyére hivatkozott, amely lehetővé teszi egy tagállam számára, hogy konzultációt kérjen más szövetségesekkel. Ez az intézkedés a NATO 1949-es alapítása óta mindössze hétszer történt meg.
Ezeket az incidenseket, beleértve a vadászgépek és drónok által elkövetett légtérsértéseket, széles körben a „hibrid hadviselés” egyik formájának tekintik, amelynek célja a sebezhetőségek feltárása, a reagálási idők felmérése és az elrettentés.
Bár Oroszország tagadja bármiféle szándékot vagy részvételt, az európai és NATO-tisztviselők ezeket a lépéseket a transzatlanti szövetség elszántságának és Ukrajna iránti támogatásának szándékos próbájának tekintik.
Néhány napon belül a NATO elindította a „Keleti Őrszem” elnevezésű hadműveletet, amely vadászgépeket, hadihajókat és megfigyelő eszközöket telepített a keleti határ mentén Finnországtól Bulgáriáig.
Rutte, NATO-főtitkár hangsúlyozta, hogy a Keleti Őrszem misszió bizonyította a szövetség harckészültségét. Ugyanakkor a gyors bevetés rávilágított egy nyugtalanító valóságra: Európa jelenlegi légvédelmi rendszerei nem képesek leküzdeni az ilyen fenyegetéseket.
A keleti fronton jelentős védelmi hiányosságok vannak, a NATO becslései szerint a szükséges kapacitásnak csak körülbelül 5 százaléka áll rendelkezésre. Most elengedhetetlen, hogy prioritást élvezzen a fejlett, hatékony védelmi rendszerek beszerzése, különösen azoké, amelyek a hibrid hadviselés új korszakának kezelésére készültek.
Ennek a kihívásnak a kezelése rétegezett, hálózatba kapcsolt rendszert igényel, amely modern radarokat, elektronikus hadviselési technológiákat és gyors elfogó rendszereket integrál, hogy széles és alkalmazkodóképes légi fenyegetések ellen védekezzen.
A „drónfal” építésének sürgőssége rámutat arra, hogy be kell tölteni a kritikus hiányosságot Európa védelmében.
