A PISA-mérés, amely azt vizsgálja, hogy a tizenöt éves diákok milyen mértékben képesek felhasználni a tudásukat az életszerű helyzetekben, azt jelzi, hogy Franciaországban, Németországban, Hollandiában és Finnországban a fiatalok egyharmada nem érte el az alapvető, a mindennapi életben is használható tudás minimumát.
Bár az Egyesült Királyság kivételt képez ezen általános csökkenő tendenciában, a jelentés hangsúlyozza, hogy a kontinens-szerte tapasztalható visszaesés jóval túlmutat a járvány okozta tanulási veszteségeken, és strukturális problémáknak, például krónikus tanárhiánynak, tantervi gondoknak és az okostelefonok figyelemelterelő hatásának, tulajdonítható.
Országok szerinti eredmények
Németországban a tanulók teljesítményének erőteljes romlása ismét rámutatott arra, hogy az oktatási siker szorosan összefügg a családok társadalmi-gazdasági helyzetével; különösen figyelmet keltett a kudarcok növekvő aránya az alacsony jövedelmű családok gyermekei körében.
Hollandiában a szövegértési képesség történelmi mértékű visszaesése azt jelzi, hogy a fiatalok több mint egyharmada nélkülözi a napi élethez szükséges alapvető készségeket; szakértők szerint ez a hanyatlás tartós, strukturális válsággá alakulhat.
A hagyományos oktatás területén legjobban teljesítő országokban, mint Finnország és Svédország, hasonló visszaeséseket mértek, ami arra késztette a hatóságokat és az oktatási szakszervezeteket, hogy sürgős reformintézkedéseket hozzanak, és fellépjenek az osztálytermekben a digitális figyelemelterelő tényezők ellen.
