Az izraeli-palesztin konfliktus gyökerei a XI. század végére nyúlnak vissza, amikor a cionista mozgalom azzal a céllal alakult meg, hogy Palesztinában zsidó hazát hozzon létre. Azóta a régiót háborúk, megszállások és felkelések sorozata rázta meg.Nem ez az első alkalom, hogy a konfliktus ilyen hevesen fellángol. Az 1948-as arab-izraeli háborútól kezdve az 1967-es hatnapos háborún és az 1982-es libanoni háborún át a két palesztin intifádáig számos erőszakos fordulópontot élt át a térség. Október 7-e azonban abban különbözik a többitől, hogy a Hamásznak sikerült - ha rövid időre is - izraeli területet elfoglalnia, ami korábban egyetlen palesztin ellenálló csoportnak sem sikerült. A Hamász harcosai elfoglalták a Re'im katonai bázist, Izrael gázai hadosztályának főhadiszállását, és megölték vagy elfogták az ott állomásozó összes izraeli katonát. Bár az izraeli erőknek sikerült visszafoglalniuk a bázist, ez megingatta Izrael katonai fölényénbe bevetett bizalmat.
Miért más október 7-e?
Sok palesztin kommentátor szerint az október 7-i események példátlanok. „Nem emlékszem rá” - mondta a TRT World-nek Kamel Hawwash palesztin professzor, író és politikai elemző, utalva arra, hogy október 7-e egyedülálló az izraeli területek megtartásával összefüggésben. Egy másik palesztin akadémikus, Sami al-Arian csatlakozott ehhez a véleményhez, megjegyezve, hogy a Hamász már sokszor támadta Izraelt, de ez az első alkalom, hogy izraeli területet tartottak kezükben rövid ideig.„ Persze hozzátehetnénk, hogy az 1973-as háború óta ez az első alkalom, hogy Izraelt megtámadták, de ezúttal Izraelt a saját területén támadták meg, nem pedig az egyiptomiak a Sínai-félszigeten és a szírek a Golán-fennsíkon, mint 1973-ban” - mondta Arian a TRT World-nek. Az Izrael először az 1950-es évek végén, majd 1967 és 1982 között megszállt Sínai-félsziget Egyiptomhoz, az 1973 óta Izrael megszállása alatti Golán-fennsík pedig Szíriához tartozik. Joost Hiltermann, a Nemzetközi Válságcsoport (International Crisis Group, ICG) közel-keleti programjának igazgatója október 7. jelentőségét kommentálva elmondta: „Ilyet még soha nem láttunk”, de hozzátette, hogy bizonyos szempontból ez a konfliktus régóta fennálló mintáinak tovább folytatása.
Hiltermann úgy jellemezte a támadást, mint „mindannak a kombinációját, ami ezt megelőzően történt”, rámutatva a palesztin ellenállás különböző szakaszaira, az Egyiptom és más arab országok által az 1960-as és 1970-es években támogatott állami erőfeszítéstől kezdve az intifádákig és az Izraellel vívott számos gázai csatáig.Egyes elemzők párhuzamot vontak egy másik jelentős arab-izraeli konfliktussal, az 1973-as októberi háborúval, amely szintén október elején kezdődött. Ezúttal azonban Izraelt saját határain belül támadta meg Egyiptom és Szíria.2023. október 7-én a Hamász támadásaiban 1180 izraeli halt meg, többségében civilek, és 2400-an megsebesültek; a palesztin ellenálló csoport 251 túszt ejtett a Gázai övezetben. A támadást követően Izrael mintegy 42 000 palesztint ölt meg, főként nőket és gyerekeket.
Mi változott október 7-én?
Október 7-e előtt Izrael biztos volt abban, hogy a Közel-Keleten régóta fennálló politikai egyensúly a javára változott, amely nem volt hajlandó elismerni egy zsidó állam létezését a nagyrészt muszlim arab térségben. Néhány arab állam a Trump-kormányzat közvetítésének köszönhetően elkezdte normalizálni a kapcsolatait Izraellel.
„Október 7-e előtt úgy tűnt, hogy Izrael a palesztinai telepes-gyarmati projektjének utolsó fejezetét írja. Szinte teljesen megfélemlítette a palesztin vezetést, szétzúzta a Palesztinát támogató arabok úgynevezett egységét, és Ciszjordánia nagy részének annektálására készült” - mondta Ramzy Baroud palesztin író és elemző, utalva ezekre a normalizálásokra, a Palesztin Hatóság marginalizálására és Gáza ostromára.
Baroud úgy jellemzi Netanjahu 2023-as ENSZ-beszédét, mint „egy pusztító történelmi pillanat csúcspontját”, amelyben az izraeli miniszterelnök egy olyan térképet mutatott be, amely kizárta a palesztin területeket, és „Új Közel-Keletnek” nevezte azt. Netanjahu víziójában „Palesztina mint politikai valóság nem létezett, és a palesztinok, akaratukkal és törekvéseikkel mint nemzet, többé nem voltak fontosak” - így fogalmazott Baroud, de
két héttel Netanjahu ENSZ-beszéde után az október 7-i váratlan események mindent megváltoztattak, „a palesztinokat a közel-keleti béke középpontjába helyezve, semlegesítve Izrael azon képességét, hogy erőszakkal kényszerítsen ki politikai eredményeket, és leleplezve az Izrael és az arab államok közötti normalizációt, mint fenntarthatatlan tévhitet” - teszi hozzá Baroud.
Az október 7-i támadás lehetővé tette a Hamász számára, hogy nagyon hatékonyan megzavarja Izrael közel-keleti integrációját, különösen a javasolt India-Közel-Kelet-Európa gazdasági folyosón keresztül, „egy új háború kirobbantásával” - mondta Hiltermann. Ugyanakkor úgy véli, hogy a Hamász összességében nem sokat ért el.
Regionális következmények
Izrael nyomás alá került a nemzetközi téren. A nyugati országok, különösen Európában, egyre hangosabban bírálják Izrael tevékenységét. Eközben a palesztin támogatók egyre nagyobb teret nyertek a nemzetközi közvélemény előtt.
Október 7. után Izrael regionális diplomáciája megtorpant, különösen a Tel-Avivval való normalizáláshoz közeledő Szaúd-Arábiával folytatott tárgyalásai. Szaúd-Arábia elutasította a Tel-Avivval való normalizálást, mert elfogadhatatlannak tartotta a gázai mészárlást. Olyan országok, mint Türkiye, Dél-Afrika és Irán újból bírálták Izrael tevékenységét, míg az ENSZ keretében olyan nagyhatalmak, mint Kína és Oroszország aggodalmukat fejezték ki Izrael állásfoglalása miatt.
Az ENSZ szakértői figyelmeztették Izraelt, hogy fennáll a veszélye annak, hogy „páriává” válik. Az Amerikai Egyesült Államokkal ellentétben az ENSZ keretében Kína és Oroszország a humanitárius jog megsértéseként ítélte el Izrael libanoni rádió- és csipogótámadásait, míg néhány európai állam, például Spanyolország és Írország a további jogsértésektől óvta Tel-Avivot.
Baroud szerint a legitimitás egy új formája van kialakulóban világszerte, amely a Gázai övezethez csatlakozik, és ellenzi az izraeli megszállást és az emberi jogok megsértését. Szerinte ez a változás a régi rendet váltja fel, és Izrael továbbra is „kimondhatatlan atrocitásokat” követ el a „legendás palesztin ellenállással” szemben.
„A legitimitás most azoké, akik szolidaritást vállalnak Gázával, azoké, akik Gázáért harcoltak és haltak meg, és azoké, akik Gáza érdekében kiterjesztették a konfliktus határait. Mindenki, aki az egyenlet másik oldalán áll, példátlan legitimitásvesztést szenvedett el”.
Október 7. kétségtelenül megváltoztatta az izraeli-palesztin konfliktus képét. Ami egykor stabil politikai egyenletnek számított, ahol Izrael teljes ellenőrzés alatt tartotta a helyzetet, a palesztin remények pedig csökkentek, most bizonytalanná vált. A támadás nemcsak Izrael sebezhetőségét tárta fel, hanem azt is megerősítette, hogy a közel-keleti béke nem érhető el a palesztin kérdés kezelése nélkül.
„Ez azt jelenti, hogy az október 7. utáni időszak arra kényszeríti majd Palesztinát, hogy újraírja azokat a politikai és geopolitikai szabályokat, amelyek az elmúlt évtizedekben Palesztinát, sőt az egész Közel-Keletet, valamint Izrael helyzetét az arab államokkal és az USA-központú regionális hatalmi paradigmával szemben irányították” - mondta Baroud.
