Az USA meghiúsította azt a globális egyezményt, amely drasztikusan csökkentené a műanyaghasználatot
Ahogy az Egyesült Államok politikája hirtelen megváltozott, a genfi tárgyalások során kisiklatott egy kötelező érvényű műanyag-egyezményt, miközben a sebezhető közösségek továbbra is a hatalmas hulladék mennyiséggel küzdenek.
Amikor Majid Motani az 1960-as évek elején kisfiú volt, édesanyja egy fém edénnyel küldte el a piacra olajért vagy tejért, és egy fonott kosárral az élelmiszerekért. Műanyag zacskók akkoriban még nem léteztek.
„Mostanra ez a szokás eltűnt” – mondta el a TRT Worldnek Motani, aki 1967 óta halászként dolgozik Karacsiban.
„Minden háztartás műanyag zacskókat használ, néha akár napi 30-at is, mindenre, az élelmiszerektől a gyógyszerekig” – tette hozzá.
Karacsi 129 kilométer hosszú tengerpartján a műanyag korlátlan használatának következményei súlyosak.
Minden monszunidőszakban az esővíz-elvezetőkön keresztül több száz tonna műanyaghulladék – bevásárlózacskók, palackok, chips- és kekszcsomagolások – ömlik az Arab-tengerbe.
„A hálóink beleakadnak a műanyag zacskókba. A halászok egész nap azzal töltik az idejüket, hogy ezeket eltávolítsák” – mondta el Motani.
A tengerfenék, amelyet az elsüllyedt műanyagok feketére festenek, elriasztja a halakat, ezzel veszélyeztetve Karacsi halászközösségeinek megélhetését – tette hozzá.
„A műanyag valószínűleg az első számú problémánk” – hangsúlyozta ki.
Ez a helyi válság a globális problémát tükrözi.
A műanyagszennyezés tönkreteszi az óceánokat, elpusztítja a tengeri élővilágot, valamint a halászközösségek megélhetésére is kihat.
A globális probléma megoldására több mint 170 ország képviselői gyűltek össze a genfi Palais des Nations-ban augusztus 5. és 15. között a Kormányok Közötti Tárgyalási Tanács a Műanyagszennyezésről (INC-5.2) ötödik ülése alkalmából.
Céljuk egy jogilag kötelező érvényű globális műanyag-egyezmény véglegesítése volt, amely a válság megfékezésére irányul.
Az egyezmény ambiciózus céljai
A 2022-es ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlés határozata alapján indított legutóbbi tárgyalási forduló célja a műanyagszennyezés teljes életciklusának kezelése volt, a gyártástól a hulladékkezelésig.
Évente több mint 400 millió tonna új műanyagot állítanak elő. Politikai beavatkozás nélkül a műanyaggyártás várhatóan 2040-re 70 százalékkal fog emelkedni.
Évente mindössze hét ország, élükön Kínával és az Egyesült Államokkal, állítja elő a világ műanyagtermelésének kétharmadát.
Ennek ellenére a kötelező érvényű egyezményről szóló tárgyalások kudarcba fulladtak, mivel az Egyesült Államok hirtelen 180 fokos fordulatot vett, és látszólag az ipari érdekeket helyezte előtérbe a globális környezetvédelmi fellépéssel szemben.
A Globális Műanyag Egyezményt mérföldkőnek szánták – hasonlóan az ózonréteget károsító anyagokról szóló Montreali Jegyzőkönyvhöz vagy a Párizsi Megállapodáshoz –, hogy kezelje a világot évente 1,5 billió dollárba kerülő válságot.
Több mint 100 ország, az úgynevezett Magas Ambíció Koalíció tagjai, merész intézkedéseket szorgalmaztak: jogilag kötelező érvényű célokat a műanyaggyártás csökkentésére, káros vegyi anyagok fokozatos kivonására, az újrahasznosítás előmozdítására, valamint olyan rendszerek létrehozására, amelyek a gyártókat kötelezik a hulladékkezelés költségeinek fedezésére.
Az egyezmény célja az olyan sebezhető közösségek támogatása is volt, mint Karacsi halászai, pénzügyi mechanizmusokon keresztül egy igazságos átmenet érdekében.
Marcus Eriksen környezettudós és az egyezmény hangos szószólója a TRT World számára elmondta, az olyan megoldások, mint az újrahasznosítás, nem kezelik a problémát annak forrásánál.
„Az egyszer használatos műanyagok már azelőtt kárt okoznak, hogy valaha is megtisztítanák őket, mikroműanyagokká bomlanak, amelyeket lehetetlen eltávolítani” – mondja.
Az újrahasznosítás gyakran gazdaságtalan masszív támogatások nélkül – ezért az olyan összetettebb intézkedések, mint például a gyártási szabványok és a mérgező vegyi anyagok eltávolítása, sokkal hatékonyabbak – tette hozzá.