A mai Szaúd-Arábia területén egy oázisban rejtőző 4 000 éves erődített város felfedezése rávilágít a nomád életmódról és urbanizált életformára való lassú átmenet áttérésére – mondták el a régészek.
A város, al-Natah maradványai hosszú ideig érintetlenül álltak a Khaybar oázisban, amely egy zöld, termékeny folt a sivatag közepén, az Arab-félsziget északnyugati részén.
A francia régész, Guillaume Charloux vezetésével az ásatások során egy 14,5 kilométer hosszú falat fedeztek fel. Az ásatás eredményeivel kapcsolatos tanulmány idén került publikációra.
A PLOS One folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy francia-szaúdi kutatócsapat „bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy ezek a falak egy lakóhely köré szerveződtek” – mondta Charloux.
Al-Natah városa, amely akár 500 lakosnak is otthont adhatott, Kr. e. 2400 körül épült, a korai bronzkor idején – közölték a kutatók. A várost körülbelül ezer évvel később elhagyták. „Senki sem tudja, miért” – tette hozzá Charloux.
Amikor al-Natah városa létrejött, a Levantei-vidéken, a Földközi-tenger mentén, a mai Szíriától Jordániáig virágoztak a városok.
A korábbi feltételezések szerint, egészen addig amíg 15 évvel ezelőtt fel nem fedezték a város falat az oázisban, a sivatagnak számító Északnyugat-Arábiában pásztorkodó nomádok éltek, emellett a terület temetkezési helyként is szolgált.
Ez a „legelső fontos felfedezés” arra ösztönözte a tudósokat, hogy közelebbről is megvizsgálják ezeket az oázisokat – mondta el Charloux.
Lassú urbanizáció
A fekete vulkáni kőzetek, amelyeket bazalt néven ismernek, olyan jól elrejtették al-Natah falait, hogy „megvédték a helyszínt a törvénytelen ásatásoktól” – mondta el Charloux.
Azonban a helyszín fölötti megfigyelés felfedte a lehetséges utakat, valamint házak alapjait, amelyek jelezték, hol kell ásniuk a régészeknek.
Az alapok feltárásra kerültek „amelyek elég erősek ahhoz, hogy könnyedén támogassanak legalább egy- vagy kétemeletes házakat” – mondta el Charloux, bár kihangsúlyozta, még sok munka áll előttük a helyszín megértéséhez.
Az előzetes eredmények szerint a feltehetőleg 2,6 hektáros területű város körülbelül 50 háznak adhatott otthont egy dombon, saját fallal körülvéve.
A nekropoliszban található sírokban fém fegyvereket, mint például baltákat és tőröket, valamint köveket, például achátot is találtak, amely egy fejlett társadalomra utal.
A kerámia darabjai „viszonylag egyenlő társadalmat sugallnak” – áll a tanulmányban. „Nagyon szépek, de nagyon egyszerűek” – tette hozzá Charloux.
A védművek mérete – amelyek akár öt méter magasak is lehetnek – arra utal, hogy al-Natah valamilyen erős helyi hatalom székhelye volt.
Ezek a felfedezések egy „lassú urbanizáció” folyamatát tárják fel a nomád és a letelepedett falusi életforma közötti átmenet során – állt a tanulmányban.
Példának okáért a megerősített oázisok kapcsolatban állhattak egymással egy olyan területen, amelyet még mindig a nagyrészt pásztorkodó nomád csoportok népesítettek be. Az ilyen cserekapcsolatok akár az „illatúrák” alapjait is lefektethették, amelynek alapjait a fűszerek, tömjén és a mirha képezhette Dél-Arábiától a Földközi-tengerig.
Bár Al-Natah a mezopotámiai vagy egyiptomi városokhoz képest kisebb volt ebben az időszakban.
Úgy tűnik, ezekben a hatalmas sivatagi kiterjedésekben „más utat választottak az urbanizáció felé” a városállamokhoz képest, egy „modernebb, sokkal lassabb és Arábia északnyugati részére jellemző utat” – mondta el Charloux.
