A jövőbeli világjárványok kezeléséről szóló nemzetközi megállapodás fontos, még hiányzó részletének kidolgozása érdekében egyhetes pótlólagos tárgyalássorozat veszi kezdetét az Egészségügyi Világszervezetnél (WHO). A folyamattal kapcsolatos nézeteltérések azonban továbbra is késleltetik az egyezség létrejöttét.

A fejlett és a fejlődő országok között nézeteltérés alakult ki a WHO keretében zajló tárgyalásokon a tavaly elfogadott pandémiaszerződés gyakorlati működéséről.

A Kórokozó-hozzáférési és előny-megosztási rendszert (PABS) hozták létre abból a célból, hogy biztosítsa a kórokozókhoz való hozzáférést a gyors válasz érdekében, miközben a kutatásból és fejlesztésekből származó előnyöket (oltóanyagok, tesztek és kezelések) méltányosan osszák meg.

Sylvie Briand, a WHO vezető tudósa hétfőn az AFP-nek nyilatkozva elmondta: „A fejlődő országok bizalmatlanságot fejeznek ki, attól tartva, hogy megosztják vírusmintáikat anélkül, hogy bármilyen garancia lenne az oltóanyagokhoz való egyenlő hozzáférésre válság esetén”.

Briand hozzátette: más országok pedig azt kérdőjelezik meg, hogy a gyógyszeripar rendelkezik-e majd a kellő kapacitással és motivációval a globális pandémiás megállapodáshoz való hozzájáruláshoz a „befektetés megtérülésének garanciája nélkül”.

Briand szerint egy másik kihívás az, hogy „a folyamatba be kell építeni a genetikai adatok megosztását, ami mostanra ugyanolyan lényegesé vált, mint a fizikai vírusmintáké a vakcinák, kezelések és diagnosztikai eszközök fejlesztéséhez”.

„Nagyon nehéz”

2025 májusában a WHO tagállamai történelmi jelentőségű, járványok elleni küzdelemről szóló nemzetközi megállapodást fogadtak el a jövőbeli egészségügyi válságok kezelésére, több mint hároméves tárgyalásokat követően, amelyet a Covid-19-válság hatására indítottak el.

A megállapodás a globális koordináció, a felügyelet és az oltóanyagokhoz való hozzáférés javítása, ezzel megelőzze a jövőbeli pandémiákat, világjárványokat, valamint a koronavírus-válság során tapasztalt széttagolt válságkezelési rendszert és nemzetközi káoszt.

A Kórokozó-hozzáférési és előny-megosztási rendszert (PABS) félretették, hogy az egyezmény többi részét véglegesíthessék.

Péntekig, egyhetes határidőt adtak az országoknak, hogy megvitassák a PABS-t, azzal a céllal, hogy a WHO közgyűlése május 18-án hagyja jóvá a rendszer létrehozását.

Jean Karydakis, mint Brazília ENSZ-missziójának diplomatája azt mondta, hogy szerinte megállapodás lehetséges, bár a nézeteltérések „egyáltalán nem elhanyagolhatóak”.

„A haladás lassú volt” és a kompromisszum megtalálása „nagyon nehéz lesz”, bár az Európai Unió most „megpróbál némi rugalmasságot mutatni”, tette hozzá.

A PABS-rendszert különösen az afrikai fejlődő országok tartják létfontosságúnak, ahol sok ország kirekesztettnek érezte magát a Covid-19 elleni vakcinákért folytatott küzdelemben.

Ezek az országok eltérő hozzáállást tanúsítanak. Néhány feltörekvő gazdaság, mint Dél-Afrika, technológiaátadást szeretne, míg a legszegényebb országok elsősorban az egészségügyi termékekhez való hozzáférésre összpontosítanak.

A pakisztáni küldöttség tagja, Adeel Mumtaz Khokhar szerint a tárgyalások „elég nehezek”, de „bizakodóak”.

„Az engedélyezés, a technológiaátadás és az egészségügyi rendszer szélesebb körű kapacitásépítése továbbra is komoly vitatéma” — mondta.

Nyílt hozzáférés?

A szerződés előírja, hogy a részt vevő gyógyszergyártóknak az általuk gyártott vakcinák, tesztek és kezelések 20%-át át kell adniuk a WHO-nak újraelosztásra, legalább a felét adományként, a többit pedig „megfizethető áron kell biztosítaniuk”.

Azonban az olyan részleteket, mint a világjárványokon kívüli egészségügyi adatokhoz és eszközökhöz való hozzáférés feltételei, a PABS-megállapodás mellékletében fogják meghatározni.

A civil szervezetek és a fejlődő országok kötelező érvényű szabályokat szeretnének előírni a laboratóriumok számára, hogy biztosítsák a szegény országok vakcinákhoz való hozzájutását.

„Az ebolajárványok során az afrikai betegektől vett minták vezettek olyan kezelések kifejlesztéséhez, melyekre nem vonatkoztak ilyen kötelezettségek” — mondta Olena Zarytska az az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nevű egészségügyi segélyszervezet munkatársa.

Zarytska rámutatott, hogy ennek eredményeként Afrikában a készletek korlátozottak maradtak, míg halmozódtak fel az Egyesült Államokban, amely Donald Trump elnöksége alatt kilépett a WHO-ból.

K. M. Gopakumar, a Third World Network vezető kutatója elmondta, hogy a fejlődő országok emellett regisztrációs és nyomonkövetési rendszert szeretnének a PABS adatbázis felhasználói számára, míg a fejlett országok, főleg Németország, Norvégia és Svájc, a nyílt hozzáférés fenntartása mellett érvelnek.

Az Oxfamot is magában foglaló 100 nem kormányzati szervezet a WHO-nak írt közös levelében aláhúzta, hogy a nyílt hozzáférés „lehetetlenné” tenné annak nyomon követését, hogy ki és milyen célból használja fel a kórokozókkal kapcsolatos információkat, és hogy megosztják-e az azokból származó előnyöket.

„Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a fejlődő országokból származó genetikai erőforrásokhoz teljes büntetlenséggel lehetne hozzáférni, azokat kereskedelmi forgalomba lehetne hozni és ki lehetne használni” – áll a levélben.