Az Egyesült Államok a világ legnagyobb repülőgép-hordozóját Venezuela partjaihoz vezényelte

Washington, DC — Miután hónapokon át jelentések érkeztek a Karib-tengeren és a Csendes-óceán keleti részén feltételezett kábítószer-csempészhajók ellen végrehajtott légitámadásokról, az Egyesült Államok most a világ legnagyobb repülőgép-hordozóját, a USS Gerald R. Fordot vezényelte a térségbe. Szakértők szerint a döntés célja Venezuela megfélemlítése vagy a dél-amerikai országban puccsot elősegítő körülmények megteremtése.

A repülőgép-hordozó bevetése „kényszerítő eszkaláció”, amely jelzi, hogy a támadások, a drónok bevetése és a titkos műveletek mostantól az amerikai külpolitika eszköztárába tartoznak — mondta Jenaro Abraham, politológus és latin-amerikai politika professzor a Gonzaga Egyetemen a TRT Worldnek.

„Egy repülőgép-hordozó csapásmérő csoport drámaian bővíti a Pentagon képességét Venezuela területének megfigyelésére és megtámadására, ezért a fenyegetést nem szabad pusztán szimbolikusnak tekinteni.”- tette hozzá.

Abraham rámutatott, hogy a Trump-adminisztráció gyakran fogalmaz meg kézzelfogható fenyegetéseket külpolitikai céljai elérése érdekében: erődemonstrációt tart, megfigyeli az államok és piacok reakcióit, majd eldönti, hogy fokozza-e a beavatkozást, és hogyan.

A Gerald R. Ford vezénylése egyaránt „katonai veszély és politikai színjáték”, amelynek célja nyomást gyakorolni Caracasra, miközben „próbára teszi a nemzetközi rendszert” — tette hozzá.

„Ahogy Trump szankciókat, vámokat és pénzügyi elszigetelést alkalmazott [Javier] Milei argentín és [Gustavo] Petro kolumbiai elnök ellen, úgy a repülőgép-hordozó is egyfajta fegyelmező eszközként működik.”

Erős amerikai katonai készültség

Az amerikai haditengerészet legnagyobb hordozója immár a Venezuela közelében erősödő katonai jelenlét részét képezi, amelyet Donald Trump elnök „narkoterrorizmus elleni küzdelemként” jellemzett. Sokak szerint azonban stratégiai üzenetet közvetít Venezuelának.

Szeptember óta az Egyesült Államok legalább 21 légicsapást hajtott végre állítólagos droghajók ellen, amelyek több mint 80 halálos áldozatot és számos sérülést okoztak. Az Egyesült Államok nem mutatott be bizonyítékot kábítószer-csempészésre vagy fenyegetésre vonatkozóan.

Jogi szakértők szerint a támadások törvénytelen gyilkosságoknak minősülnek.

Az USS Gerald R. Ford és az USS Newport News nukleáris meghajtású amerikai hajók, amelyeket a térségbe vezényeltek a Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter által nemrég bejelentett „Operation Southern Spear” hadművelet keretében.

Az amerikai bevetésben F-35-ös vadászgépek, egy nagy hordozó csapásmérő csoport, egy nukleáris meghajtású tengeralattjáró és több más hadihajó is szerepel, ami évtizedek óta a legnagyobb amerikai katonai felvonulást jelenti a régióban.

Miközben a legújabb eszkaláció több megfigyelési és támadási lehetőséget biztosít a Pentagonnak, és Trumpnak — akinek céljai egyelőre nem teljesen világosak — Venezuelával kapcsolatban.

Pénteken Trump újságíróknak azt mondta, „döntést hoztam” Venezuela ügyében, de „nem mondhatom meg, mi lenne a lépés.”

Vasárnap arról tájékoztatta a sajtót, hogy „nincs friss információ Venezueláról”, de hozzátette: „lehet, hogy tárgyalásokat fogunk folytatni” Nicolas Maduro venezuelai elnökkel, és meglátjuk, hogyan alakul majd tovább — de ők szeretnének tárgyalni.”

Philip Gunson, a Nemzetközi Válság Csoport venezuelai elemzője szerint a Gerald R. Ford térségbe vezénylése „a legújabb próbálkozás arra, hogy távozásra bírják Nicolás Maduro elnököt, vagy a hadsereget az ő megdöntésére. Emellett nagyobb választékot nyújt Trumpnak, ha földi csapások mellett dönt.”

„Hosszabb távon ugyanakkor ez része lehet annak az átfogó amerikai katonai jelenlétnek a nyugati féltekén, amely a Trump-adminisztráció döntésének következménye, miszerint nagyobb figyelmet fordít a 'hátsó udvarára'” — mondta Gunson a TRT Worldnek.

Gunson, a karacasi elemző, a washingtoni befolyási övezet és a latin-amerikai dominancia területeire utaló politikai fogalomra utalt, amely hasonló szerepet tölt be, mint a tágabb értelemben vett Monroe-doktrína.

Annak ellenére, hogy több lehetőség is van az asztalon, egyik sem szolgálja egyértelműen Venezuela érdekeit.

Az amerikai katonai felkészülés óta Maduro ellenállást ígért, ha az Egyesült Államok megtámadná az országát, de egyúttal a békéért is felszólalt. Tiltakozott egy „őrült háború” ellen az Egyesült Államokkal, és John Lennon „Imagine” című dalát idézve nagy hangsúlyt fektet a békére.

A Nemzetközi Válság Csoport elemzője, Gunson esetleges amerikai csapásra számít Venezuela ellen.

„Lehet, hogy a döntés már meg is született, lehet, hogy még nem. Nem lepne meg, ha lennének csapások venezuelai területen, de ennél fontosabb az a kérdés, hogy hol és mit támadnának? Egy dolog egy katonai bázist vagy kormányzati infrastruktúrát támadni, és egészen más dolog egy távoli repülőteret vagy valamiféle kábítószer-gyárat.”– jegyezte meg Gunson.

Daniel Hellinger, a Webster Egyetem professzor emeritusa a TRT Worldnek azt mondta, hogy az Egyesült Államok döntése az, hogy a világ legnagyobb repülőgép‑hordozóját vezényelték a térségbe, „ösztönzőleg hat egy puccskísérletre”.

Hellinger szerint „ez egyértelműen Maduró megfélemlítésére szolgál, és azzal, hogy közvetlen katonai beavatkozással fenyegetve ösztönözheti a katonai tiszteket puccskísérletre, akiket vagy nemzeti büszkeség, vagy saját túlélésük iránti aggodalom motivál.”

Hellinger szerint az összes rendelkezésre álló lehetőség közül Trump arra számítana, hogy Maduro „elmenekül az országból” vagy a venezuelai hadsereg közbelép, de „egy bizonyos időpontban engedélyezni fog valamilyen korlátozott csapást, akár légitámadást, akár különleges erők bevetését, hogy elfogják vagy megöljék Madurót.”

„Ha egy ilyen támadás sikerrel jár, szerintem vonakodni fog attól, hogy szárazföldi erőket küldjek, mert az még nagyobb erőszakot és gazdasági katasztrófát okozna, mint amit az ország most tapasztal. Ha kudarcot vall, akkor mélyítenie és kiszélesítenie kellene az amerikai beavatkozást, ami minden bizonnyal belföldi válságot fog okozni az elnökségének.”– magyarázza Hellinger.

„Terrorizmusellenes” kampány

2020 márciusában az amerikai hatóságok „narkoterrorizmus”, és kokain behozatalával kapcsolatos összeesküvéssel és fegyveres bűncselekményekkel vádolták Madurót.

Az USA azt állítja, hogy Maduro a „Cartel of the Suns” (a Napok Kartellje vagy Cartel de los Soles) nevű kábítószer‑kereskedő szervezet vezetője.

Abban az évben az Egyesült Államok 15 millió dolláros jutalmat tűzött ki Maduro letartóztatásáért, amelyet 2025 januárjában 25 millióra növeltek, majd 2025 augusztusában megduplázta a 25 millió dollárról 50 millió dollárra.

Az Egyesült Államok nem ismeri el Madurót Venezuela elnökeként, és a karib-tengeri térségben katonai jelenlétével, szankciókkal és diplomáciai erőfeszítésekkel fokozta a nyomást a venezuelai kormányra.

A venezuelai kormány elutasította a vádakat, és a felajinlott jutalmat „szánalmasnak” és „durva politikai propagandának” minősítette.

Maduro, miközben békét szorgalmaz, keményen ellenáll, és nem mutat hajlandóságot a távozásra.

Abraham, a Gonzaga Egyetem munkatársa szerint nem valószínű, hogy Maduro önként lemondana a hatalomról, az Egyesült Államok teljes körű szárazföldi inváziója pedig politikailag kockázatos lenne. Valószínűbb egy korlátozott amerikai bombázás vagy „terrorizmus elleni” kampány, amelyet titkos műveletek kísérnek a venezuelai határ menti régióban. Ezek az akciók között szerepel a szabotázs, a célzott gyilkosságok, valamint a már a bányászat és a csempészet területén aktív fegyveres csoportok mozgósítása.

Szakértők szerint a hatalmas katonai felkészülés egyúttal a venezuelai közvélemény formálására is irányul.

Abraham megjegyzi: „Stratégiailag a kiküldés célja az is, hogy átformálja a venezuelai közvéleményt: ha az ellenzék egyes részei meggyőződnek arról, hogy az amerikai beavatkozás elkerülhetetlen, akkor fokozhatják a belső destabilizációt abban a reményben, hogy ezzel indítják el a rezsimváltást.”

„Az, ami egyetlen cselekvésnek tűnik, mint például egy repülőgép-hordozó kikötése a nyílt tengeren, a gyakorlatban egyszerre nyomást gyakorol felülről és alulról is”- tette hozzá.

A „zéró tolerancia” militarizált üzenete

Szakértők szerint ha az állítólagos drogkereskedők ellen vívott légicsapások nem hasonlíthatók a huszárvágással vívott kései párbajhoz, akkor a bűnözés ellen egy repülőgép-hordozó‑, drón‑ és tengeralattjáró-haderő bevetése egy erőteljes „zéró tolerancia” üzenetét küldheti Latin-Amerika kormányainak.

A venezuelai elemző, Gunson azt mondta: „Egyáltalán nincs értelme az úgynevezett 'drogellenes háborút' a repülőgép-hordozókkal és tengeralattjárókkal folytatni. De talán a cél nem csak a kábítószer-bandáknak, hanem a régió kormányainak is „zéró tolerancia” üzenetet küldeni.”

Hellinger arra figyelmeztet, hogy ilyen nagyszabású küzdelem a feltételezett droghálózatok ellen nem fenntartható.

„Nem tartható fenn korlátlanul, sem költség szempontjából, sem e tekintetben, hogy az Egyesült Államok a világ más részein, ahol hegemóniáját próbálja megvédeni, katonai erőforrásokat kell áthelyeznie”- fogalmazott.

Abraham azt állítja, hogy mivel Trump az aranyat tartotta a legjobb eszköznek a globális gazdasági bizonytalanság idején, és szövetségesei többet fektetnek bele, a valódi tét jelenleg az arany és a kőolaj.

Ugyanakkor, ha a Venezuela–Kolumbia határ militarizálása tovább eszkalálódik, ez ironikus módon visszafelé sülhet el, és stabilizálhatja a kokainpiacot — tette hozzá.

„A koka és a kokain ára meredeken zuhant a túlkínálat miatt, és a katonai nyomás nehezedik a kis paraszti koka‑termelőkre, hogy abbahagyják a koka termesztését, és átállni jövedelmezőbb, de veszélyesebb kitermelő tevékenységekre, például az illegális bányászatra.”

A megosztott ellenzék

Miközben Maduro ellenáll és készíti fel országát egy esetleges katonai beavatkozásra, Venezuela két jelentős ellenzéki vezetője másként látja a továbblépést.

A jelentések szerint a 2025‑ös Nobel‑díjas María Corina Machado és csapata felvette a kapcsolatot a Trump‑kormányzattal, hogy népszerűsítse azt az elképzelést, miszerint Maduro a Tren de Aragua nevű bűnszervezet feje, amelyet az Egyesült Államok januárban külföldi terrorista szervezetként minősített.

Machado csapata ezt az üzenetet küldte Mike Walz, az Egyesült Államok nemzeti biztonsági tanácsadójelöltjének január elején, a beiktatása előtt — áll a Reuters jelentésében. Machado maga májusban interjút adott Donald Trump Jr.‑nak, és azt állította: „Mindannyian tudjuk, hogy a Tren de Aragua vezetője Maduro. A rezsim hozta létre, támogatta és finanszírozza a Tren de Araguát.”

Más ellenzéki csoportok azonban a tárgyalásokat támogatják.

Henrique Capriles, kétszer indult elnökválasztáson, óvatosságra intett az amerikai beavatkozással kapcsolatban. „Nevezzen meg egyetlen sikeres esetet az elmúlt években, amikor sikeres volt amerikai katonai beavatkozás” — idézte Caprilest a New York Times. Szerinte irreális Madurót vérontás nélkül eltávolítani, ilyen forgatókönyv inkább a Netflix-sorozatokhoz illik.

„És ez miyeln következményekkel jár venezuelaiak számára? Milyen garancia van a demokráciánk helyreállításához?”

Hellinger szerint bár az ellenzék körében nézeteltérés van Venezuelában, a többség még mindig ellenzi az amerikai katonai beavatkozást.

„Ha (Hugo) Chávez hivatalban lett volna, úgy vélem, a túlnyomó többség aktív ellenállást támogatott volna. Azt hiszem, a legtöbb venezuelai elutasítja az amerikai beavatkozást, de nem vagyok biztos abban, hogy Maduro képes lesz ugyanolyan szintű aktív ellenállást kiváltani az amerikai beavatkozással szemben.”

Gunson szerint a venezuelai kormány katonai szempontból nagy hátrányban van, ezért el akarja kerülni az eszkalációt, és csak akkor fog válaszlépéseket tenni, ha az elkerülhetetlenné válik.

Ilyen esetben Venezuela válasza mind katonai, mind politikai jellegű lesz.

Abraham szerint „katonai szempontból a kormány a milíciákat és a védelmi hálózatokat mozgósítja, hogy megerősítse a honvédelemre való felkészültség üzenetét”.

„Politikai szempontból az amerikai eszkaláció véletlenül megerősíti Madurót, mert megerősíti azt a retorikát, amelyet a kormány évek óta hangoztat, hogy az Egyesült Államok célja megszállni Venezuelát és rezsimváltást akar erőltetni az országban. Fontos megjegyezni, hogy a venezuelai jobboldal nagy része nem támogatja a külföldi katonai beavatkozást; csak egy keményvonalas kisebbség, amely olyan szereplőkhöz kötődik, mint Machado, ösztönözte ezt nyíltan.”