Vajon hogyan alakul majd Venezuela jövője Maduro nélkül?

December elején az új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia dokumentuma egyértelmű elköteleződést tett az úgynevezett Trump-korollárium mellett — a 21. századi csavar az 1823-as Monroe-doktrínához, vagyis az amerikai meggyőződéshez, miszerint az Egyesült Államoknak dominálnia kell a féltekén.

Kevesebb mint egy hónappal később a Trump-kormányzat cselekedett.

Január 3-án az Egyesült Államok Venezuelában elindította az Operation Absolute Resolve műveletet, amely az elnök, Nicolas Maduro, valamint felesége, Cilia Flores elfogásához és legalább 40 ember halálához vezetett a világ legnagyobb olajtartalékaival rendelkező latin-amerikai országban.

Trump Venezuela elleni támadása — több hetes hadigyakorlat és állítólagos drogfuvarozó hajók elleni csapások után — világszerte riasztó jelként hatott, és egyetemes elítélést váltott ki.

Az éjszaka végrehajtott művelet több megválaszolatlan kérdést hagyott maga után — mi történik majd Venezuelával Maduro nélkül? Képes lesz-e az USA végrehajtani azt a rendszerváltást, amelyen dolgozott? Hogyan reagál Latin-Amerika többi országa arra a meglepő támadásra, amely egy szuverén nemzet választott vezetőjét érte?

Alexander Stoan, a York Egyetem Latin-Amerikára szakosodott kutatója szerint a bolsevik jellegű venezuelai állam a washingtoni, jól megtervezett lépések ellenére eddig érintetlen maradt.

„A politikai rend magja, amely a 'chavizmust' formálja túlélte és továbbra is Venezuelát irányítja” — mondta el Stoan a TRT Worldnek, ezzel utalva arra a baloldali populista ideológiára, amelyet az egykori elnök Hugo Chávez (1954-2013) népszerűsített.

A chavismo — magyarul chavizmus — a szociális jóléti programok, az iparágak, köztük az olajszektor nemzeti kézbe vételét, valamint a neoliberális gazdaságpolitika erős elutasítását támogatja.

Chávez több puccskísérletet is túlélt, köztük egy 2002-ben az Egyesült Államok által támogatott sikertelen katonai beavatkozást.

Maduro, aki korábban buszsofőr és később szakszervezeti vezető volt, 2013-ban Chavez halálát követően vált Venezuela elnökévé.

Azonban Maduro elrablása után Venezuela kihívó álláspontot képviselt: az ország alelnöke, Delcy Rodríguez vette át az ideiglenes elnökséget, a belügyminiszter, Diosdado Cabello pedig az utcákon vonulva próbálta megszerezni az emberek támogatását.

Túléli-e a chavizmus?

A szakértők rámutatattak arra, hogy Maduro elrablása ellenére a venezuelai szocialista rendszer olyan alapokon nyugszik, amelyet mások is támogatnak, nem csupán egyetlen vezető.

Venezuela mögött olyan szocialista vezetésű latin-amerikai államok állnak, mint Kuba és Nicaragua, továbbá a Nyugat-ellenes államok, például a kommunista párt által irányított Kína vagy Oroszország.

„Cabello, Rodríguez és környezetük keményvonalasok. A caracasi utcákat ellepő társadalmi csoportok az egyesülés jegyében, az erők támogatásával nem elégedettek azzal a könnyedséggel, amellyel az amerikai imperializmus elrabolta államfőjüket. Jelenleg hatalmas nyomás nehezedik a kormányra, hogy továbbra is ellenálljon az Egyesült Államok követeléseinek” — mondta el Stoan.

Stoan hozzátette, a közösségi médiában számos chavista kormányzó is megerősítette, hogy irányításuk alatt tartják államaikat.

„Soha többé nem leszünk bármely birodalom gyarmata,” — mondta el Rodríguez egy televíziós beszédben a venezuelaiaknak, ezzel utalva a spanyol gyarmatosításra, amely Latin-Amerika nagy részeit érintette, köztük az olajban gazdag országot.

Az Egyesült Államok korábban is végrehajtott katonai megszállásokat Latin-Amerikában Mexikótól a Dominikai Köztársaságon és Kubán át egészen Panamáig.

Venezuela honvédelmi minisztere, Vladimir Padrino López az állampolgárokat szintén az összetartásra, valamint az amerikai „invázió” elleni ellenállásra szólította fel, és arra buzdított őket, hogy harcoljanak a szabadságért.

Miközben Trump azt állította, hogy Rodríguez hajlandó teljesíteni az olyan amerikai kéréseket, mint például az olajszektorhoz való hozzáférés és egy Washington-barát kormány telepítése, saját maga az Operation Absolute Resolve-ot „barbárnak” nevezte, jelezve, hogy nem szándékozik alku kötésére az amerikai vezetésével.

„A legerősebb ellenállás a kubai katonai hírszerzés embereitől és Diosdado Cabello szövetségeseitől, katonai és polgári oldalon fog jönni. Nem az egész államtól,” — feltételezte James E. Mahon Jr., a Williams College politikatudományi professzora és latin-amerikai politika szakértője.

Egyes amerikai tisztségviselők azt állították, hogy a kubai hírszerzés védelmet nyújtott Madurónak. Trump is hasonló utalást tett egy interjúban Maduro elfogása után: „Sok kubai vesztette életét. Ők védték Madurót. Ez nem volt jó lépés,” — jelentette ki.

Dan Steinbock, nemzetközi geopolitikai konfliktus-szakértő azonban bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy a venezuelai ellenállás mennyire lesz „meghatározó” teljes amerikai katonai kényszerrel, folyamatos maximális gazdasági nyomással és a titokban zajló műveletekkel szemben.

„Ahogy Trump új nemzetbiztonsági stratégiája mutatja, mostantól minden latin-amerikai ország potenciális amerikai forráscél lehet. Irónikusan az USA aláássa azt a szabályokon alapuló rendet, amelyet állítólag képvisel,” — mondta el Steinbock a TRT Worldnek.

Maduro erőszakos eltávolítása azt jelezheti, hogy az Egyesült Államok motivációt lát arra, hogy a chavizmus alsóbb köreit Trump maximális követeléseinek elfogadására ösztönözze: az olajipar privatizálását és a venezuelai állam állítólagos narkó-összefonódásának megszüntetését, — mutatott rá Stoan.

Az USA több katonai bázist is célba vett, beleértve a Fort Tiuna komplexumot is, amely az ország védelmi minisztériumának ad otthont; elemzők szerint a Trump-adminisztráció, amely régóta békét ígér a világnak, nem akarta, hogy művelete inváziónak tűnjön. Madurot és feleségét Fort Tiunában fogták el.

„Amíg Trump nem hajlandó tényleges invázióra, ez teret és időt ad a chavista kormánynak a regenerálódásra,” — hívta fel a figyelmet Stoan, ezzel annak lehetőségére utalva, hogy Caracas megállapodásra jusson Washingtonnal.

„A venezuelaiak számára a konfliktus fagyos marad. Egyensúlyban van az amerikai imperializmus nyomása és egy politikai vezetés között, amely inkább hajlamos lenne megadni magát,” — tette hozzá.

Bár fennáll a lehetőség megállapodásra, a szakértők a polgárháború lehetőségét sem vetik el, amennyiben a feszültségek tovább durvulnak a chavista kormány és a Trump-adminisztráció között.

„Ez megnyithatja a változás lehetőségét, de ugyanakkor a polgárháború kockázatát is, az utcai harcoktól a chavista vidéki gerillacsoportokig,” — mondta el Mahon Jr.

Képes lesz-e az USA irányítani Venezuelát?

Trump nyilvános kijelentése ellenére, miszerint ideiglenesen fogja „irányítani” Venezuelát, a szakértők valódi akadályokat látnak az amerikai uralom vagy egy bábkormány bevezetésében Caracasban. Még néhány Maduro-ellenes szereplő is ellenzi ezt az ötletet.

Pedro Burelli, venezuelai ellenzéki politikus és az állami olajvállalat korábbi igazgatója Trump caracasi irányítási tervét „bizarrnak” nevezte, annak ellenére, hogy támogatta a Maduro elfogását célzó amerikai műveletet.

„A 'bizarr' szó még el sem kezdi leírni azt, amit éppen hallottunk,” — írta Burelli az X-en, egyben Trump venezuelai tervét elfogadhatatlannak nevezve. Hozzátette, bár az ország gazdasági helyzete kétségbeejtő, „nem fogja megadni magát abszurd hóbortoknak.”

Trump azonban a művelet utáni sajtótájékoztatón elismerte, hogy Venezuelát nem lehet rábízni a Nobel-békedíjas és ellenzéki vezető Maria Corina Machado-ra, mert szerinte ő nem élvez „tiszteletet” a nép körében.

„Figyelembe véve, hogy a csapás egy rajtaütés jellegű akció volt, és hogy a Venezuelát irányító emberek továbbra is chavisták, Trump venezuelai 'irányítási' állítását nagyjából annyira kell komolyan venni, mint amikor egy rapper azt mondja: 'mi uraljuk ezeket az utcákat'” — mondta el Stoan.

Ennek ellenére Stoan szerint Trump még mindig azt mondhatja majd, hogy „minimális vérontással és maximális könyörtelenséggel megszerezte Madurót.”

„Mi történik, ha nincs mögöttük hazai katonai erő, mert a tranzíciót pártolókat bebörtönözték, száműzték vagy más módon megfélemlítette a venezuelai kubai katonai hírszerzés? Vajon az Egyesült Államok tengerészgyalogsága lép erre?”

Trump venezuelai uralomra vonatkozó szándékát a nemzetközi közönség jelentős része nem támogatta. Franciaország, mint nyugati szövetséges, elítélte az amerikai műveletet, míg Kína azonnali „szabadon bocsátást” követelt Maduro és felesége számára. Oroszország az amerikai akciót „fegyveres agressziónak” nevezte, és „szilárd szolidaritását” fejezett ki a venezuelai néppel.

Több latin-amerikai állam — köztük Mexikó, Brazília, Chile, Kolumbia és Kuba — szintén elítélte az Egyesült Államok venezuelai támadását.