A Japánból származó porrá őrölt zöld tea, az az a matcha meghódította az Egyesült Államokat. Habos, selymes állaga és földes íze az országban, különösen Los Angelesben és a harmadik hullámú kávézók körében vált népszerűvé.

A matcha iránti kereslet világszerte gyorsan növekszik, a felvásárlói piaca a következő öt évben várhatóan 3,8 milliárd dollárról 6,1 milliárd dollárra fog emelkedni.

Gyakran találkozunk esztétikusan tálalt matcha italokkal, amelyeket az Instagram influenszerek gondosan megörökítenek, miközben az elengedhetetlen "reggeli matcha teájukat" élvezik, lelkesen hirdetve annak fontosságát a reggeli rutinjukban. A matcha tea antioxidánsokat tartalmaz, javítja a májműködést, a szív- és bőr egészségét, valamint hozzájárul a súlycsökkenéshez.

A Kardashian család egyik tagja — amely híres a széleskörű közösségi média jelenlétéről és üzleti vállalkozásairól — saját matcha recepttel rendelkezik. Tekintettel a család kulturális hatására, Kourtney Kardashian matcha receptje egy olyan hullámot indított el, amely hozzájárult annak széleskörű elterjedéséhez online platformokon, illetve a piacon is.

Kourtney Kardashian a saját matchapor márkáját is elindította.

Azok számára, akik esetleg nem tudják hogyan is készíthetik el a reggeli matcha teájukat, bemutatom a Poosh nevű online platformján közzétett receptet – a „modern útmutatót a legjobb élethez.”

A „Kourt-igazolt matcha” hozzávalói a következők: fél teáskanál matcha por, két csésze mandulatej és egy negyed csésze organikus juharszirup.

Csupán a tejet kell felforralnunk, illetve a matcha port egy külön edényben, forró vízben kell megfőznünk. Miután feloldódott a matcha por, hozzáadjuk a forró tejet, majd a juharszirupot. Ezután alaposan keverjük össze, ezzel kész is a matcha tea.

Eltérés a matcha japán identitásától

Ennek a receptnek köszönhetően a matcha mindössze 10 perc alatt fogyasztható finomsággá válik. Azonban a kritikusokban a kényelem vonzereje mellett felmerülhet egy kérdés.

A bőséges tej hozzáadásával és az enyhe édesítésével, a recept jelentősen eltér a Japánban használt elkészítési módszertől — ahonnan a matcha származik, — valamint ahonnan az amerikaiak beszerzik az 'eredeti' matcha port. Ahhoz, hogy az amerikai ízléshez, illetve a fogyasztási szokásokhoz illeszkedj, az amerikaiak a matcha új elgondolásaként létrehozták a 'matcha lattét.'

Első pillantásra úgy tűnik, egyetértés van abban, hogy a globális ízeket a helyi ízléshez kell igazítani. — A mi globalizált világunkban ez a változtatás szokásos és kényelmes, ugye?

Amikor a 27 éves polimertudományokra specializálódott PhD hallgató, Tomohisa Watanabe-t a matcha latte-ról kérdezték, így nyilatkozott a TRT Worldnek: „Nyitott vagyok a különböző értelmezések és adaptációk lehetőségeire, Japánon belül és kívül egyaránt.”

Azonban egy fontos központi elem egyértelműen hiányzik a narratívából: a matcha japán identitása.

Felfedezés, újraalkotás és eltüntetés

A Los Angeles-i ‘egészséges étkezést’ hirdető influenszerek szinte már agresszívan népszerűsítik a közösségi médián a matchát annak érdekében, hogy egy új egészségtrendeket indítsanak el. A matcha újonnan szerzett globális népszerűsége a ‘szuperélelmiszer’ kifejezésnek köszönhető, amely olyan tápanyagokban gazdag ételt jelent, amelyek különösen jótékony hatásúnak tartanak az egészségre és a jólétre.

 „A szuperételek kulturális figyelem középpontjává váltak az Egyesült Államokban; minden év új és trendi termékeket, valamint márkaépítési- és marketinganyagokat hoz, amelyek büszkén hirdetik ezeket az ételeket, mint a legújabb, tápanyagban gazdag csodákat” – írta Nick Dreher, a Policy Studies doktori hallgatója a Food from Nowhere című cikkében.

Bár a matcha soha nem volt ennyire népszerű, köszönhetően egészségügyi előnyeinek, sokan úgy vélik, hogy az ital a Nyugat kulturális kisajátításának áldozatává vált.

Japánban a matchát hagyományos módon fogyasztják, nincs szüksége finomításra vagy újragondolásra.

Lisa M. Heldke, a Gustavus Adolphus College filozófia professzora, az újdonság és az egzotikummal kapcsolatos fogalma, melyek szerinte a „gasztronómiai gyarmatosítás” születésének alapját képezik, erre egy jó példa a matcha.  Ezt a kifejezést az Exotic Appetites: Ruminations of a Food Adventurer (Exotikus étvágy: Egy ételkalandor elmélkedése) című könyvében vezeti be, amelyben az európai-amerikai étkezési kalandorok mintáit vizsgálja, valamint felhívja a figyelmet arra az aggasztó tendenciára, miszerint gyakran figyelmen kívül hagyják az ételtermékek alapvető kulturális és hagyományos hátterét.

A matcha, amely mély történelmi, kulturális és filozófiai kapcsolatban áll Japánnal, elengedhetetlen kulturális terméke az országnak, valamint a hagyományos japán tea szertartás, a sadō/chadō vagy chanoyu alapköve, több mint öt évszázadon át, sokak számára valódi felfedezés volt.

Amióta megjelent az Egyesült Államokba, a matcha olyan átalakuláson ment keresztül, amely "étel valahonnan" jelleget adott neki — mintha teljesen újjászületett volna az amerikai földön. Ez az evolúció sürgető kérdést vetett fel: vajon a matcha fogyasztói és forgalmazói, akik egy kulturális kisajátítással átszőtt diskurzust terjesztenek, akaratlanul is részt vesznek abban, amelyet sokan gasztronómiai gyarmatosításnak neveznek?

Amikor kisgyermek voltam, a pizza már rendszeres részét képezte a családi étkezéseknek. Mégis olasz ételként gondoltunk rá. Mostanra a pizza már minden bevásárlóközpontban elérhető, valószínűleg a fiatal unokaöcsém és unokahúgom amerikai ételként írná le — habár tényleg azzá vált.

A fogyasztáson túl: chadō: A tea útja

Amikor a matchára az eredeti, japán kontextusában gondolunk, nem csupán az összetevők, hanem a készítésének és fogyasztásának módja is átalakul. Nem csoda, hogy jelentős szempontok vesznek el az eltulajdonítás és a standardizálás folyamatában, miközben a matchát a kapitalista piachoz igazítják.

A hagyományos japán szertartás során a matcha elkészítésének aprólékosan megtervezett lépései élesen eltérnek a modern fogyasztás sietős tempójától, valamint attól a gyors és "kényelmes" módjától, ahogyan a matchát gyakran az amerikai értelmezése szerint fogyasztják.

A matcha szerepe nem csupán egy kész, ízesítő por, hanem a hagyományos tea szertartások során fogyasztják. A japán chadō vagy sadō kifejezés a „tea útját” jelenti, emellett maga a név is magában foglalja a matcha lényegét, amely összefonódik az elkészítésének és fogyasztásának szertartásos filozófiájával.

Dr. Naoki Yamamoto, a Marmara Egyetem Ázsiai Nyelvek és Kultúrák Tanszékének japán akadémikusa, aki maga is végez tea szertartásokat, a TRT Worldnek így nyilatkozik: „Ezek a szertartások mély kulturális jelentőséggel bírnak, illetve megtestesítik a japán esztétikát, művészetet, spiritualitást, valamint vendégszeretet.”

„Lényegük központjában a tudatosság és az ‘ichi-go ichi-e’ elve áll, amelyet gyakran ‘egyszeri alkalom, egyszeri találkozás’ néven fordítanak” – tette hozzá Yamamoto. Kiemelte, minden találkozás egyedülálló és megismételhetetlen jelentőséggel bír, egy olyan pillanatot jelöl, amely nem ismétlődik meg.

Az " apró mindennapi dolgok" megbecsülése

A chadō avagy a tea szertartások pontos eredete Japánban nem meghatározható. Amit tudunk, az az, hogy a matcha leveleket legalább a 9. századtól importálták Kínából. Azonban valószínűleg a gyökerei a tea korai használatáig nyúlik vissza, amikor Japánban szentélyekben, valamint kolostorokban fogyasztották azt.

 „A szertartások több irányelve és szabályzata a 16. században Sen no Rikyū teamester fogadtatta el a modern gyakorlatban” – mondta el Yamamoto – Bár ma már több iskola és értelmezés létezik, van egy szilárd alapelv, amely megmaradt: a japán esztétika 'kis mindennapi dolgok' szemléletének ábrázolása és az egyszerűség megbecsülése.

A matcha szertartások a társas kapcsolatok erősítésének eszközeként szolgálnak, és egyben a japán vendégszeretet tapasztalatát is nyújtják, miközben az összhang, tisztelet, tisztaság, illetve a nyugalom elvét követik – tette hozzá.

Yamamoto a szertartásokat egy speciális, rituális folyamatként, hat lépésben írja le:

Először is, a házigazda gondosan elrendezi a tea szobát, amelyet chashitsu-nak neveznek, alaposan felkészítve azt a vendégek számára, akik egy szerény, alacsony bejáraton, az úgynevezett nijiriguchi-n keresztül lépnek be.

Ezután a vendégek egy kőmedencénél, az tsukubai-nál tisztálkodnak, kezet mosnak, kiöblítik a szájukat, levetik a cipőjüket, majd hagyományosan tatami szőnyegen helyezkednek el. „Ez a tisztulási rituálé azt jelenti, hogy elhagyják a külvilágot, és belépnek egy szent térbe, összehangolva az elméjüket testükkel” – mondta Yamamoto.

Miután a vendégek megcsodálják a szobában gondosan elrendezett dekorációt és elrendezést, amely jellemzően egy kertre néz, a házigazda elkezdi a teakészítést.

A házigazda gondosan kiméri a matcha port egy kanállal, chashaku-val, majd egy tea tálba, matcha-chawan-ba helyezi.

Meleg vizet ad hozzá, és egy kézzel készített bambusz habverővel, chasen-nal erőteljesen felveri a keveréket, amíg egy gazdag, habos, krémes állagot nem ér el.

Ezután a matchát az első vendégnek kínálják, majd továbbadják, hogy a többiek is kortyolhassanak belőle.

„Ez idő alatt a csendet a nyugodt légkör megteremtése érdekében fenntartjuk.” – mondta Yamamoto.

Ez a kis zöld por útja, amely a japán kultúra egy legmegbecsültebb italává vált.

Azok számára, akik Isztambulban tartózkodnak és meg szeretnék ismerni a tradicionális matcha kultúrát, a Baltalimani Japán Kertben lehetőségük van erre. Ha kimerészkednek a matcha teájukkal a kertbe a napozóágyon ülve, a cseresznyevirágos fák között átszűrődő napfényben egy egyedülálló élményben részesülhetnek, ha hagyják, hogy a matcha átjárja érzékeiket.