Egy ritka portré, amelyet Osman Hamdi Bey, az úttörő oszmán művész saját maga festett feleségéről, árverésre került, becsült értéke pedig 1,5 millió dollár.
Az 1880-as években készült 98 x 68 cm méretű olajfestmény Hamdi Bey kevésbé ismert alkotásai közé tartozik. Ennek oka, hogy évtizedeken át családi tulajdonban maradt, mielőtt egy magángyűjteménybe került.
1995-ig a portré Cenan Sarc (1913–2012), Osman Hamdi Bey és felesége, Naile Hanım unokájának otthonában volt. Naile Hanım, aki Franciaországban Marie Palyart néven jött a világra, a művész második felesége volt.
Az isztambuli Sakıp Sabancı Múzeum birtokában egy másik portré is áll Naile Hanımról, amelyen a művész bal profilból ábrázolta feleségét, hasonlóan arany háttér előtt.
A múzeum megjegyezte, az arany hagyományosan szent alakok ábrázolására szolgált az iszlám, a középkori európai és a korai reneszánsz művészetben. Hamdi Bey, aki Türkiyében az elsők között festett vászonra nőket, az arany hátteret arra használta, hogy „kiemelje Naile Hanım portréjának alakjában rejlő isteni jellegét.”
Hat hónappal ezelőtt Osman Hamdi Bey „Kávékészítés” című festménye is címlapokra került, amikor 1 millió fontért kelt el a londoni Sotheby’s aukciója során.
Az 1881-ben készült alkotást sokáig elveszettnek hitték. Korábban pedig csak fekete-fehér fényképről volt ismert. Hasonlóan, mint most, több mint egy évszázad után bukkant fel újra európai magángyűjteményekből.
Osman Hamdi Bey művészeti öröksége
Osman Hamdi Bey legismertebb műve a „Teknősbékanevelő” (Kaplumbağa Terbiyecisi), amelyet 1906-ban festett, és az isztambuli Pera Múzeumban látható.
A festmény a török művészettörténet egyik legikonikusabb és legértékesebb alkotásának számít, amely korábbi kiállításokon rekordértékeléseket ért el.
Osman Hamdi Bey egy elit oszmán családba született, az 1860-as évek elején Párizsba utazott jogot tanulni, azonban a városban inkább a festészet és régészet iránti szenvedélyét fedezte fel.
Hazatérve Isztambulba diplomáciai pozíciókat töltött be, és számos régészeti expedíciót vezetett. 1882-ben megalapította az Isztambuli Képzőművészeti Akadémiát, amelynek első igazgatójaként a török művészek új generációját formálta.
A nyugati művészeti technikák alkalmazásával keleti témák ábrázolására nemcsak a 19. századi orientalista művészet iránti növekvő keresletre reagált, hanem mély ismereteit a muszlim kultúráról is felhasználta, hogy árnyalt és tiszteletteljes képet adjon az oszmán életről.
