Török középiskolások történelmet írtak a CERN-ben a díjnyertes fizikai projektjükkel

Genf szívében, a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriumában a közelmúltban egy török tinédzserekből álló csoport jóvoltából egy történelmi eseménynek lehettünk a tanúi.

Az isztambuli Cağaloğlu Anatóliai Gimnázium diákjaiból csapat lett az első török csapat, amely megnyerte a rangos „Beamline for Schools” (BL4S) versenyt, amelyet évente a CERN, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet rendez meg. A nemzetközi versenyen pedig az öt legjobb csapat közé kerültek.

A török csapat projektje, amely a nukleáris spallációs folyamatra és annak a radioaktív hulladék hatásának csökkentésére irányuló lehetőségeire összpontosított, kiemelkedett a 72 országból érkezett 3500 pályázat közül.

A PhysiCal névre keresztelt csapat évek óta erre a pillanatra készült. Az útjuk egy kis iskolai fizikaklubként indult, amely idővel egy strukturált és eltökélt nemzetközi szintű erőfeszítéssé nőtte ki magát.

Ahogy a 18 éves Baran Buluttekin mondta, a csoport négy éve készült kifejezetten a BL4S-re koncentrált, – fokozatosan megismerve a verseny dinamikáját, részecskefizikai ismereteket szerezve, konferenciákon részt véve és professzorokkal találkozva.

Amikor a csapat tavaly összeállt, újrakezdték az erőfeszítéseiket, felosztották a feladatokat, Baran szavai szerint „nagy odaadással és intenzitással dolgoztak hónapokon át.”

Az elkötelezettségük csúcspontja egy genfi utazás volt idén ősszel. Szeptember 10-én érkeztek meg, ahol egy háromnapos képzésen vettek részt a CERN szakértőinek vezetésével. A 17 éves Defne Çabukel elmondása szerint ezek a képzések sugárvédelemmel, kriogéniával, illetve elsősegéllyel foglalkoztak, majd a csoport dózismérőket, sisakokat és belépőkártyákat kapott.

Közel két héten át a belga csapattal, a verseny másik győztesével együtt dolgoztak a Beam Area kísérleti területén, adatfeldolgozó műhelyeken és elektronikai, valamint új technológiákkal kapcsolatos gyakorlati foglalkozásokon, amelyeket a CERN fejlesztett.

A diákok számára ez az elmélyülés átalakította a tudományhoz való viszonyukat. A 17 éves Emir Özaktaş úgy fogalmazott, a CERN lehetőséget adott nekik arra, hogy ötleteiket valóra váltsák, és „valódi tudósoknak” érezzék magukat.

Az élmény nem csupán technikai képzés volt a tinédzserek számára. Egy globális tudományos közösséghez való tartozás érzését is megadta. Ahogy Özaktaş fogalmazott, az irántuk tanúsított tisztelet, még középiskolásként is, „önbizalmat és inspirációt” adott nekik ahhoz, hogy tovább feszegethessék a tudás határait.

A program oktatási értéke is hatalmas volt. Amit két hét alatt tanultak, mondta egy másik csapattag, Defne Karaoğluol, normál esetben évekbe telne elsajátítani. A CERN-t a „hihetetlen tudományos körforgás” helyeként írta le, ahol egyszerre több tucat kísérlet zajlik. Az, hogy saját kísérletet végezhettek egy valódi részecskegyorsítón, egy teljesen nekik fenntartott térben, szavai szerint „egy olyan lehetőség, amely nagyon keveseknek adatik meg.”

Az élmény, tette hozzá, „életre szóló és felbecsülhetetlen” volt, nemcsak a megszerzett tudományos ismeretek miatt, hanem a létrejött kapcsolatok, valamint a professzionális fizikusok életébe való betekintés miatt is.

Ezt az átalakulás érzését visszhangozta a 17 éves Ela Kirdemir is, aki a projekt hosszú távú hatásáról beszélt. Az összegyűjtött adatokat,  – jegyezte meg, tudományos cikk formájában fogják publikálni a CERN támogatásával.

Az ő korukban ez figyelemre méltó teljesítmény. Azonban Ela kihangsúlyozta, a publikáció nem a végpont; inkább „egy lépcsőfok” a szélesebb ambícióik felé, amely egyértelmű pályát jelent mind nemzeti, mind nemzetközi versenyek irányába.

A siker mögött az őket támogató tanárok álltak, köztük Osman Turcan kémia tanár és Gökhan Gündüz biológia tanár, akik segítettek a diákoknak a tudomány kontextusba helyezésében.

Gündüz elmondta, az atommagból származó részecskék felgyorsításával és más atommagokkal való nagy energiájú ütköztetésével új részecskék keletkeznek, amelyek alkalmazási lehetőségei a radioaktív anyagok káros hatásainak csökkentésétől az anyag természetének kutatásáig terjednek.

Emellett kihangsúlyozta, hogy a diákok teljesítménye az egész ország számára jelentős. Ez nem csupán egy iskolai klub sikere, mondta, hanem „óriási eredmény egész Türkiye számára.” Véleménye szerint a győzelem útmutatót nyújt a sok tehetséges török fizikus diák számára, ezzel inspirálva a jövő generációit, hogy kövessék a példájukat.

Figyelemre méltó, hogy a diákok nem elszigetelt élményként tekintettek a versenyre, hanem a jövőbeli fejlődésük platformjaként. Baran, Defne, Emir, Ela és csapattársaik következetesen úgy írták le sikerüket, mint egy folyamat részét, amely karrierjüket formálja, valamint másokat is ösztönöz.

Visszaemlékezéseik arra utalnak, hogy a BL4S legnagyobb értéke nemcsak az elvégzett tudományos kísérletekben rejlik, hanem abban is, hogy önbizalmat, identitást és céltudatot alakít ki a fiatal tudósokban.

A hatás szimbolikus is. A CERN, amelyet régóta a tudományos együttműködés csúcsának tartanak, megnyitotta kapuit az isztambuli tinédzserek előtt, akik bebizonyították, hogy a tudományos kiválóságot nem korlátozza sem a földrajz, sem az erőforrások hiánya.

A PhysiCal csapat győzelme roppant jelentőséggel bír mint Türkiye számára, hiszen ez az első ilyen jellegű sikere, de a diákok maguk inkább arra összpontosítanak, hogy mi következik.

Tapasztalataik rávilágítanak arra, milyen fontos, hogy a fiatalok olyan platformokhoz jussanak hozzá, ahol nem passzív tanulók, hanem aktív hozzájárulói a tudásnak. Az a tény, hogy munkájuk tudományos folyóiratban jelenik meg, alátámasztja hozzájárulásuk legitimitását.

Talán a legfontosabb, hogy a diákok beszámolóiból kiderül, egy ilyen élmény hogyan lehet „életre szóló” – nem csupán a tudomány miatt, hanem azért is, mert felismerik, hogy ők is a legmagasabb szintű tudományos kutatások részesei lehetnek.