2025 áttekintése: A népirtás és a háborúk éve

Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump köztudottan azt állította — és az év során többször megismételte, — hogy világszerte „véget vetett nyolc háborúnak” és „milliók életét mentette meg.”

A világ azonban megtanulta fenntartásokkal kezelni ezeket a kijelentéseket.

Gázában az október 10-én életbe lépett tűzszünet ellenére Izrael továbbra is büntetlenül öl palesztinokat.

Ukrajnában a háború — amellyel kapcsolatban Trump azt ígérte, hogy a második ciklusa januári kezdete után 24 órán belül lezár — változatlanul folytatódik.

A thaiföldi–kambodzsai konfliktus rövid szünet után ismét kiéleződött, és Szudán polgárháborúja a történelem legnagyobb belső elvándárolását váltotta ki, ezzel milliókat sodorva a hadsereg és a paramilitáris Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) közötti tűzvonalba.

Az év során Mianmarban is fokozódott a polgárháború, míg Haitin a bandaerőszak és a fegyveres összecsapások példátlan, 1,4 milliós elvándorlási hullámot eredményeztek.

Habár az Izrael és Irán közötti konfliktus már-már megszűnt, valamint India és Pakisztán négy nap alatt elhárította a fellángolást, a köztük levő béke törékeny maradt.

2025-ben rendkívül sokan haltak meg háborúkban és a konfliktusokban. „Rendkívül sötét — a jogosulatlan emberi és gazdasági költségek szempontjából.” Az emberi áldozatok pedig „megelőzhetőek lettek volna a megfelelő nemzetközi diplomáciával” — összegezte az évet Dan Steinbock, a geopolitikai konfliktusok szakértője és író Dan Steinboch.

„Korábban azt feltételeztük, hogy népirtások már nem fordulnak elő. Az a tény, hogy egy ilyen szörnyűség Gázában két éven át, éjjel és nappal megtörténhet… valószínűleg sokkal rosszabbat vetít előre a jövőre nézve” — mondta el Steinbock a TRT Worldnak.

Steinbock baljós jóslata az „egyre újabb népirtások elterjedéséről,” és az esetleges új háborúkról különös súllyal bír, ahogy a világban újabb események alakulnak ki. Példának okáért Trump, az önjelölt béketeremtő, hajóhadakat küldött a Karibi-térségbe az állítólágosan kábítószert szállító hajók ellen. Ezek az incidinsek a venezuelai elnök, Maduro január 3-i otthonában történő elfogásához vezettek.

Ahogy 2025 véget ért, a TRT Magyar elhozta az év legnagyobb konfliktusainak elemzését.

„A legvéresebb év” Gázában

Egy 20 pontos béketerv nyilvánosságra hozatala, majd az október 10-én kezdődő, és az ENSZ és olyan regionális nagyhatalmak, mint Türkiye által támogatott tűzszünet reményt keltett Izrael népirtó háborújának lezárására Gázában és más palesztin területeken.

Azonban a cionista rezsim csupán megváltoztatta a harc szabályait: továbbra is civileket célzott a lerombolt övezetben, valamint a tűzszünet óta közel 400 embert ölt meg.

A közelmúltbeli halálesetekkel együtt Gázában az áldozatok száma az izraeli háború 2023 októberi kezdete óta közel 72 000-re emelkedett.

Egy izraeli emberi jogi csoportok összegzésére alapuló adathalmaz szerint csupán 2025-ben több mint 30 000 halálesetet jelentettek.

„2023-ban és 2024-ben súlyos jogsértéseket dokumentáltak Gázában, 2025 eredményei pedig éles romlást mutatnak: a halálozási szám megközelítőleg megduplázódott, a kényszerű kitelepítések gyakorlatilag az egész övezetre kiterjedtek, továbbá az éhínség tömeges halálokhoz vezetett” — állt egy 12 jogvédő csoport által készített jelentésben.

A jelentés 2025-öt „a palesztinok számára 1967 óta a legvéresebbnek és legpusztítóbbnak” nevezte, ezzzel a Hatnapos háború évére utalva, amikor Izrael megszállta Gázát és a Ciszjordániát.

A tűzszünet körüli bizonytalanság közepette egyes adatok szerint az áldozatok száma akár a 100 000-et is elérheti.

Az elemzők és a szakértők ugyanakkor kiemelték a palesztin nép ellenálló képességét is, amely látszólag kulcsszerepet játszott abban, hogy a Netanjahu-kormány elfogadja a tűzszünetet.

„A gázai tűzszünet volt az év legfontosabb globális eseménye” — jelentette ki Fatemeh Karimkhan, egy teheráni székhelyű iráni újságíró.

Karimkhan szerint Tel-Aviv minden erőfeszítése, valamint az Egyesült Államok támogatása ellenére sem „sikerült megtisztítania” Gázát, és rákényszerült a tűzszünet elfogadására, ami azt mutatja, hogy a cionista „háborús gépezet” nem az egyetlen szereplő a terepen.

Ramzy Baroud palesztin szerző és elemző „jelentős paradigmaváltást” vélt felfedezni, hiszen több ország elhatárolódott a Netanjahu-kormánytól annak magatartása miatt.

„A palesztinok ereje és a globális szolidaritás, amit inspirálnak, jóval nagyobb minden pro-izraeli nyugati propagandánál együttvéve” — mondta el Baroud a TRT Worldnek.

„Gázában Izrael egy súlyos leckét tanult meg: hatalmas katonai ereje, még a teljes nyugati támogatással sem képes önmagában politikai eredményeket garantálni.”

Patthelyzet Ukrajnában

A 2022 februárjában kezdődött „különleges katonai művelet” immár negyedik évéhez közelít, azonban továbbra sem tűnik úgy, hogy hamarosan véget érne, és lassan egy felőrőlt, kimerítő háborúvá alakul át— Európa legnagyobb katonai konfliktusává a második világháború óta.

Annak ellenére, hogy Trump a háború befejezését sürgette és siettette — amely során nyilvánosan leszidta az ukrán elnököt, Volodimir Zelenszkijt a Fehér Házban — 2025 valójában mind Moszkvát, mind Kijevet vérző orral hagyta a csatatéren.

Egy független konfliktusfigyelő csoport becslése szerint idén mintegy 78 000 ember — katona és civil egyaránt — vesztette életét mindkét oldalon.

Linas Kojala, a vilniusi Geopolitika és Biztonsági Tanulmányok Központjának vezérigazgatója a februári Zelenszkij–Trump találkozót „a háború leginkább destabilizáló pillanatának” tartja, amely a NATO számára is következményekkel jár. „Az eset komoly kérdéseket vetett fel a nyugati egységgel és az Egyesült Államok Ukrajna iránti elköteleződésével kapcsolatban” — mutatott rá Kojala.

Miután a Trump-kormány felfüggesztette az ukrajnai pénzügyi segítséget, a szövetségesek együttes támogatása 2025-ben körülbelül 32,5 milliárd euróra csökkent. 2022–2024 között az évente nyújtott, amerikai vezetéssel együttműködő nyugati segély átlagosan nagyjából 41,6 milliárd eurót tett ki.

Ukrajna és egész Európa számára is veszélyes precedenst teremthet Trump azon kijelentése, miszerint Kijev adjon át területeket Moszkvának a háború lezárása érdekében.

Augusztusban több európai vezetőt megdöbbentett Trump vörös szőnyeges fogadtatása az orosz vezető számára egy alaszkai csúcstalálkozón.

Az év nagy részében a „béke” olyan volt, mint egy pingpong-labda az Egyesült Államok, Oroszország, Ukrajna és az európai országok között, amelyek Putyint próbálták sarokba szorítani — Washington folyamatosan forgatta a békejavaslatait az ukrán, orosz és európai fővárosok között.

Trump hol meleg, hol hideg volt Putyinnal és Zelenszkijjel szemben. Legutóbb egy 28 pontos béketervet vetett fel, amelyre Európa ellenjavaslattal válaszolt.

Az Egyesült Államok tartós nyomására Zelenszkij nagyobb hajlandóságot mutatott arra, hogy egy lehetséges jövőbeli megállapodásra törekedjen Oroszországgal.

Kojala azonban úgy érzi, hogy „Ukrajna nem fogja megadni magát, mert Oroszország követelései maximalisták és alapvetően ésszerűtlenek.”

Azonban minél tovább tart a háború, annál inkább próbára teszi az amerikai–európai kapcsolatokat — figyelmeztett a szakértő.

„Az alapvető kérdés az, hogy az USA egyre inkább a kontinensre szövetségesek helyett versenytársként vagy akár ellenfélként tekint-e” — tette hozzá Kojala.

„Ez a megkülönböztetés óriási jelentőségű, mert alapjaiban megváltoztatná a második világháború vége óta létező transzatlanti kapcsolat természetét.”

A 12 napos háború

Izrael 2025 egyik legdramatikusabb eszkalációját idézte elő, amikor iráni városokat és nukleáris létesítményeket vett célba, és közvetlenül bevonta az Egyesült Államokat is a konfliktusba, amelyre Teherán rakétatámadásokkal válaszolt a cionista állam ellen.

A 12 napos háború „megtörte a Teherán és Tel-Aviv közötti évtizedes stratégiai homályosságot és árnyékháborút,” és így „2025 legkövetkezményesebb geopolitikai eseményévé” vált — mondta el Aimen Jamil, egyik iszlámábádi Irán-szakértő.

Az elmúlt két évben, miközben a gázai népirtás fokozódott, Izrael tovább gyengítette Irán Ellenállási Tengelyét — a libanoni Hezbollahtól a jemeni Húszikig.

Miközben Izrael Irán különböző célpontjait támadta, az Egyesült Államok egy „Midnight Hammer” fedőnevű műveleten keresztül bekapcsolódott a háborúba: bunkertörő bombákat dobtak le és Tomahawk rakétákat lőttek ki Irán nukleáris létesítményeire, amelyeket Tel-Aviv szerint urándúsításra használnak az atomfegyverek építéséhez.

Bár nem volt egyértelmű, hogy az izraeli és amerikai csapások mekkora kárt okoztak az iráni nukleáris létesítményekben, a 12 napos háború borotvaélen tartotta a labilis régiót, és megnyitotta egy szélesebb konfliktus lehetőségét.

A háború továbbá rámutatott Izrael nagyra tartott rakétavédelmi rendszerének, a Vaskupolának sérülékenységére is — mondta el Mohammed Eslami, az Európai Egyetem Intézetének politikatudósa a TRT Worldnek.

Eslami szerint a háború átalakította a régió elrettentési dinamikáját, valamint „szükségessé tette a nagyhatalmak jelentős operatív szintű részvételét.”

„Az Egyesült Államok bizonyos iráni létesítmények elleni csapásai, és Washington központi szerepe az eszkaláció csillapításában rámutattak a háború stratégiai súlyára” — tette hozzá.

A szakértők szerint az Irán és Izrael közötti feszültségek a közeljövőben további összeütközésekhez vezethetnek, és potenciálisan átrendezhetik a közel-keleti geopolitikai viszonyokat, valamint hatással lehetnek a régió gazdag energia-piacára.

A szudáni katasztrófa

Az ENSZ októberben a szudáni polgárháborút „a világ legnagyobb humanitárius válságának” nyilvánította — egy pusztító konfliktust, amely több mint 150 000 halálos áldozatot követelt, ennél kétszer több sérültet és megnyomorítottat hagyott maga után, valamint a becslések szerint mintegy 12 millió embert kényszerített lakóhelyének elhagyására az észak-afrikai országban.

2025 kétségtelenül a legvéresebb év volt, amióta 2023 áprilisában kitört a hatalmi harc a szudáni hadsereg, amelyet Abdel Fattah al Burhan tábornok vezet, és a Mohamed Hamdan Dagalo parancsnoksága alatt álló paramilitáris Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) között, és gyorsan teljes körű konfliktussá fajult. Az RSF-t nyílt emberi jogi jogsértésekkel vádolták, különösen 18 hónapos ostromával és későbbi elfoglalásával Észak-Dárfúr állam fővárosában, Al Fasherben.

Jihad Masmahoun, Szudán és az Aranyszarv-öböl vidékének szakértője szerint a nemzetközi közösségnek lépnie kell: nemcsak az RSF-et, hanem azokat a más szudáni frakciókat is terrorszervezetként kellene megjelölnie, amelyek erőszakot alkalmaznak a civilekkel szemben.

Millióknak van sürgős humanitárius segítségre szükségük, és a konfliktus vége nem látszódik, ezért attól tartanak, hogy a válság jövőre valószínűleg eszkalálódik, és még több embert sodor a tüzek közé.

Amikor a nukleáris szomszédok harcoltak

2025 a délkelet-ázsiai feszültségek éve is volt — a thai–kambodzsai határincidensektől Mianmar polgárháborúján át, a négy napos pakisztáni–indiai fellángolásig, amely „évtizedek egyik legsúlyosabb katonai válságát” jelentette a két nukleáris fegyverhatalom között.

Sophal Ear, az Arizona Állami Egyetem Thunderbird School of Global Management intézetének docense szerint ezekben a konfliktusokban közös mintázat a régi törésvonalak új politikai körülmények közötti újraaktiválódása.

„A régi viták egyre ingatagabbá válnak, mert a belpolitika, a nacionalizmus és a gyenge regionális konfliktuskezelő mechanizmusok felerősítik a feszültségeket” — jelentette ki Ear. Továbbá rámutatott arra, hogy az egész régió kevésbé védett a polarizáció, a nagyhatalmi versengés és a multilaterális megoldásokba vetett csökkenő bizalom globális trendjeivel szemben.

A három konfliktus közül Ear szerint a thaiföldi–kambodzsai határkonfliktus felerősödése a 2025-ös év legjelentősebb fejleménye volt, mert megmutatta, milyen gyorsan eszkalálódhat egy „kezelt” vita.

„Ez arra emlékeztet, hogy még a viszonylag stabil régiók is sérülékenyek, amikor történelmi sérelmek, belpolitika és gyenge végrehajtási mechanizmusok találkoznak.