Sokan nem egy csésze kávéval vagy egy parkban tett sétával, hanem a közösségi média hírfolyamának átlapozásával kezdik a reggelt. Vannak, akik még az éjszaka közepén is felébrednek, hogy megnézzék az értesítéseket vagy az új szelfijükre érkezett kedveléseket.

Egy olyan generáció számára, amely a közösségi média és az online hírek rabjává vált, az értesítések, kedvelések és rövid videók határozzák meg a nap ritmusát.

Pszichológusok szerint e megszállottság mögött egy állandó szorongás áll, hogy az élet máshol, valaki más hírfolyamában zajlik. Ezt a jelenséget az FOMO (fear of missing out – félelem a kimaradástól) rövidítéssel írják le.

De ahogy a világnak egyre inkább elege van a folyamatos információáradatból, egy új fogalom egyre inkább felkelti a tudományos körök figyelmét: a JOMO, vagyis a „joy of missing out” – a kimaradás öröme.

A JOMO fogalma nemrég került be az akadémiai irodalomba egy nemzetközi kutatás révén, amelyet a Washington Állami Egyetem és több török egyetem kutatói vezettek. A Psychological Reports című tudományos és lektorált folyóiratban megjelent tanulmány 932, 18 és 45 év közötti közösségi média felhasználót vizsgált meg 29 török városban.     

Az eredmények azt mutatták, hogy azoknál az embereknél, akik tudatosan kiszakadnak a közösségi médiából, a stressz, a szorongás, a magány érzése és a depresszió alacsonyabb szintű, valamint az élettel való elégedettség magasabb szintű.

Míg az FOMO nyugtalanságot és összehasonlítást okoz, a JOMO arra ösztönzi az embereket, hogy élvezzék a jelen pillanatot, és az offline állapotot felszabadulásként, ne pedig megfosztottságként tekintsék.

„Azok, akik igazán élvezik az offline állapotot, a legkevésbé vannak kitéve a közösségi média függőség kockázatának. Nem unatkoznak, amikor egyedül vannak, és digitális közönség nélkül is megtalálják a módját, hogy elégedetten töltsék el az idejüket. A mai világban az emberek annyira elfoglaltak azzal, hogy mindennel lépést tartsanak, eközben elmulasztják a saját életüket.” – írta Adem Kantar, a tanulmány egyik szerzője.

‘Mindenki boldognak tűnik’

Az isztambuli klinikai pszichológus, Fazilet Seyitoğlu, aki pároknak és fiataloknak ad tanácsot, arra figyelmeztet, hogy a közösségi média túlzott használata nemcsak figyelemelterelésnek, hanem komoly érzelmi szorongásnak is fő oka. A szakértő arra hívja fel a figyelmet: „A túl sok időtöltés az interneten szoros összefüggésben áll a depresszióval és a szorongással” – mondta Seyitoğlu a TRT Worldnak. „Amikor az emberek folyamatosan mások életét figyelik, végül elhanyagolják a sajátjukat – és ami még rosszabb, elégedetlenek lesznek önmagukkal.”

Azt is megjegyezte, hogy amit az interneten látunk, gyakran csak illúzió.

„A képernyőn mindenki végtelenül boldognak tűnik. De senki sem látja a háttérben zajló vitákat, magányt, kimerültséget, sőt, az adósságokat, amelyek a csillogó fotók mögött rejtőznek. A közösségi média a mesterséges boldogság világa.”

Seyitoğlu szerint ez az illúzió a folyamatos összehasonlítás kultúráját táplálja. Az élet mérföldköveinek számító események – babaváró bulik, esküvői előkészületek, eljegyzések, születésnapok – egyre inkább a kamerának szóló előadásokká válnak.

„Ami intim családi pillanat kellene lennie, most a költekezés és a csillogás színpadi látványosságává válik” – jegyezte meg.

„A tinédzser lányok például nyomást éreznek, hogy végtelen mennyiségű szépségápolási terméket vásároljanak, hogy fiatalnak és tökéletesnek tűnjenek – miközben már eleve fiatalok és szépek.”- tette hozzá.

A hatások a házasságokra is átgyűrűznek. Seyitoğlu szerint sok férfi panaszkodik a terápiás üléseken, hogy feleségük ajándékokat és gesztusokat vár el az interneten látottak mintájára.

„Ezek az elvárások nem valódi vágyakból fakadnak, hanem összehasonlításból” – magyarázza. „A közösségi média arra tanítja az embereket, hogy az anyagi mutatók alapján mérjék a szeretetet.”

A fiatalabb generáció hangja                               

A szakértők mellett maguk a fiatalok is kezdik megfogalmazni az állandó kapcsolódás következményeit.

Egy fiatal nő, aki névtelenséget kérve nyilatkozott a TRT Worldnak, elmesélte, miért döntött úgy, hogy elhagyja a közösségi média használatát.

„Hat hónappal ezelőtt töröltem az összes fiókomat” – mondta.

„Eleinte furcsa volt, mintha elvesztettem volna az identitásom egy részét. De most könnyebben szakítok időt magamra, meditációra, és csendes sétákra.”- fejezte ki

Hozzáteszi, hogy szorongása csökkent, és elégedettebbnek érzi magát, mint valaha, amikor végtelen hírfolyamokat görgetett.

„Végül rájöttem, hogy nem maradok ki semmiből – ha valamiből, akkor a saját életemből maradtam ki, miközben a képernyőt bámultam."

Az öröm és hála felé

A JOMO egy ellenpontot kínál, mondják a szakértők.

Ahelyett, hogy mások tevékenységét figyelné, a jelenlétet, a hálát és az elfogadást helyezze előtérbe.

A tanulmány megállapította, hogy azok, akik magukévá tették a JOMO-t, nagyobb valószínűséggel élvezik az egyedül végzett tevékenységeket – olvasást, sétát, naplóírást, zenehallgatást vagy egyszerűen a csendet –, anélkül, hogy szükségét éreznék annak, hogy ezeket megosszák másokkal.

„Mindannyiunknak van már egy listája azokról a dolgokról, amelyekért hálásak lehetünk” – mondja Seyitoğlu. „Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, ‘Miért nincs meg nekem, ami másoknak megvan?’, kérdezhetjük azt, ‘Mi csalt mosolyt ma az arcomra? Milyen fényt vettem észre? Milyen egyszerű öröm tartozik csak hozzám?’ Ez az, ahol a boldogság valóban rejlik.”- mutatott rá.

Ahogy a digitális világ felgyorsul, a JOMO ellenkulturának, sőt lázadónak tűnhet. Mégis, a pszichológusok ezt nem visszavonulásként, hanem egyfajta egyensúly helyreállításának tekintik – egy mód arra, hogy visszaszerezzük az élet hétköznapi szépségét az állandó összehasonlítás zsarnokságától.

Seyitoğlu szerint a FOMO-ról a JOMO-ra való áttérés nem arról szól, hogy teljesen elhagyjuk a közösségi médiát, hanem arról, hogy megváltoztatjuk a vele való kapcsolatunkat.

„Amikor abbahagyja mások életét figyelni” – mondja –, „újra felfedezi a sajátját.”